
29
mentációs központ létesítéséről, valamint a tudományos és műszaki együttműködésről.
Az 1968 júniusában Párizsban tárgyaló csehszlovák küldöttek pedig az atomenergia
békés célú hasznosítására vonatkozó szerződés megvalósításának módjáról jutottak
egyezségre francia kollégáikkal. Csehszlovákia tehát 1968 nyarára Franciaországhoz
fűződő kapcsolatainak intenzitásában elérte térségünk többi országának szintjét.
31
A francia külpolitikának az előző időszak tárgyalásánál jelzett kelet-közép-
európai prioritásai - vagyis a Lengyelországhoz és Romániához fűződő viszony - De
Gaulle elnök jelzésértékű látogatásaival még nagyobb nyomatékot kaptak. Az elnöki
vizitet megelőzően 1966 májusában Couve de Murville külügyminiszter ment Varsó-
ba, ami újabb kulturális és tudományos együttműködési megállapodás megkötésére
adott alkalmat. A németkérdésnek ezúttal is nagy figyelmet szenteltek. Adam Rapacki
lengyel külügyminiszter nagy hangsúllyal szólt a francia-lengyel szolidaritás fontos-
ságáról. A lengyel diplomácia vezetője 1967 januárjában viszonozta a látogatást. Pá-
rizsban újra csak a német veszélyt emlegette, és sürgette, hogy hozzanak létre európai
kollektív biztonsági rendszert. Aprólékos előkészületek után 1967 szeptemberében
került sor De Gaulle lengyelországi látogatására. A francia elnök ennek alkalmával
főként azt kívánta a lengyel vezetők tudtára adni, hogy Franciaország semmilyen más
országtól nem függ, és jó kapcsolatra törekszik minden szóba jöhető partnerével. Igye-
kezett továbbá Wladislaw Gomulkát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárát és
vezetőtársait rávenni, hogy javítsák kapcsolataikat a Német Szövetségi Köztársaság-
gal. A lengyel tárgyaló delegáció mondanivalójának középpontjában újra csak a német
veszély hangsúlyozása állt. A Szovjetunióval való szövetség alapvető fontosságát is
ezzel magyarázták. A közös nevezőt végül az jelentette, hogy mindkét fél hangsúlyoz-
ta a francia-lengyel viszony különleges jelentőségét, éppen a Németországgal össze-
függő közös történelmi tapasztalatok kapcsán is. Bár nem születtek látványos eredmé-
nyek, a közös pontok kölcsönös keresése és a kiváló légkör miatt mégis mindkét fél
elégedett volt a tárgyalásokkal. A magas szintű párbeszéd sem állt le: 1968 májusában
Varsóban az ipari kooperáció kiszélesítéséről folytattak eszmecserét.
16
1966-ban a francia külügyminiszter Bukarestet is felkereste. Nicolae
Ceau$escu, a Román Kommunista Párt első titkára és a többi román vezető részéről
különlegesen meleg fogadtatást kapott, ami igen mély benyomást tett rá: „Ceausejcu a
természet erejével, Maurer miniszterelnök bár kissé körülményesebben, de ugyanak-
kora határozottsággal állították, tiszteletben tartva ugyan szövetségi és baráti elkötele-
zettségeiket, hogy a függetlenséget akarják, és reménykednek a blokkok szétesésében"
- írta memoárjában Couve de Murville. De Gaulle 1968. májusi romániai látogatására
éppen a híres párizsi diákmegmozdulások megindulása idején került sor. A Franciaor-
szágból jövő aggasztó hírek ellenére a tábornok rendíthetetlenül végigcsinálta szinte az
egész előre meghatározott programot. A francia elnök nagy jelentőséget tulajdonított
az eseménynek. A pozitív közös történelmi emlékek, a latin nyelvcsalád közössége, a
két ország külpolitikai vonalvezetésének látszólagos hasonlósága - vagyis a blokkon
belüli önállósági törekvések - mindkét részről fokozták a várakozásokat. De Gaulle
értékelte a román vezetés függetlenségre utaló lépéseit, így a diplomáciai kapcsolatok
1967-es felvételét az NSZK-val és semleges álláspontját a szovjet-kínai konfliktus-
ban. E tények, valamint Ceaujescu Romániának Franciaországhoz való közeledését
hangsúlyozó nyilatkozatai nyomán kezdték a román vezetőt egyes francia, főként
jobboldali körökben „a Kelet De Gaulle-jaként" számon tartani. A francia küldöttséget
mindenütt meleg fogadtatásban részesítették. A tárgyalások alkalmával a francia elnök
ismét szokásos témáit fejtegette: annak az óhajának adott hangot, hogy Európa szaba-
Commenti su questo manuale