Philips AZ1412 Manuale Utente Scaricare il pdf (Pagina 176)

tegye lehetővé a szorosabb külpolitikai koordinációt, az információcsere javítását, valamint a szovjet és

kínai vezetők közötti személyes kapcsolatok erősítését (64. o.), és 1964-ben Mao ezért jelentette ki, hogy a

KNK sosem adta meg magát, és a szovjet nagyhatalmi sovinizmusnak sem fog behódolni (289. o.).

A kapcsolat egyenlőtlen jellege több vonatkozásban is tetten érhető. Jelentős volt a különbség a

két ország gazdasági és katonai erejében, különböztek stratégiai céljaik, más volt a nemzetközi életben

elfoglalt helyük, nem voltak egy szinten sem térségbeli, sem nemzetközi elkötelezettségeik. Lüthi rámutat,

hogy a két állam katonai ereje és nemzetközi befolyása az évtized folyamán sosem volt összemérhető

egymással. Mao országa messze elmaradt a Szovjetunió mögött a haditechnikában éppen úgy, mint

gazdasági teljesítményét illetően. A keserű valóság szemben állt Mao vezetői törekvéseivel (Lüthi szerint

„megalomániájával"), de ez nem akadályozta meg a kínai vezetőt abban, hogy helyet követeljen országának

a Szovjetunió mellett, sőt inkább előtte, de semmiképpen sem mögötte.

A kapcsolat egyenlőtlen jellegének elemzésekor Lüthi azt hangsúlyozza, hogy miközben a

szovjet-kínai szövetség létrejötte az új Kína számára döntő jelentőségű pillanat volt, a Szovjetunió számára

Kína csak egy volt politikájának sikerei között, ezért amikor a nézeteltérések napvilágra kerültek, Moszkva

nem törődött a partnerség fenntartásával (12. o ). A szerzőnek ezzel a megállapításával nem értek egyet.

Véleményem szerint Moszkvának mindvégig fontos volt Kína szövetsége. Minden szovjet vezető,

Hruscsovtól Brezsnyeven át Gorbacsovig, a Szovjetunió és Kína közötti együttműködésre szólított az

imperializmus ellen folytatott eredményes küzdelem érdekében. A gondot az okozta, hogy a szovjetek

„természetesen" csak úgy tudták elképzelni Kína részvételét az antiimperialista egységfrontban, hogy a

küzdelem irányítója Moszkva legyen. Ez pedig egyre kevésbé volt tolerálható Peking számára. Ilyen

körülmények között a szovjeteknek azt kellett megfontolniuk, vajon megéri-e nekik a Kínával fenntartott

együttműködés, ha az a többi kötelezettségük rovására megy. Később viszont már az volt a kérdés, vajon

Kína hajlandó-e egyáltalán a Szovjetunióval való kapcsolatok fenntartására.

Példaként megemlíthetjük a Kínának nyújtott szovjet támogatás kérdését. A könyv által tárgyalt

évtizedben a szovjetek még az „ideológiai" viták 1960-as nyilvánosságra kerülését követően is támogatták

Kínát. A negyvenes évek végén Maónak szüksége volt a tetemes szovjet segítségre a Kuomintang

legyőzéséhez. A KNK megalakulását követően kért és kapott is szovjet tudományos és technológiai

segítséget. Szovjet támogatás nélkül Mao nem tudta volna véghezvinni terveit, kezdve hatalmának az egész

országra történő kiterjesztésétől a nemzeti szuverenitás helyreállításáig és Kína felemeléséig az egykor volt

regionális és globális központi hatalmi státusba. Ennek eléréséhez egységre szólított Moszkvával, és

igényelte a szovjet tanácsadók és szakértők kínai jelenlétét. Lüthi helyesen állapítja meg, hogy Peking akkor

választotta az együttműködést, amikor szüksége volt Moszkva támogatására (198. o.). Moszkva az

internacionalizmus és a barátság jegyében meg is adta az igényelt támogatást. 1960-ra azonban a KNK

kimerítette a Szovjetunió által felajánlott katonai és gazdasági segélyeket, a kínai atomprogram szovjet

támogatása a végéhez közeledett, és a gazdasági kapcsolatok is egyre hanyatlottak. Mao mindebből azt a

következtetést vonta le, hogy a Szovjetunióval megkötött antiimperialista szövetség kifulladt (152. o.).

Ahogy a szovjet gazdasági, katonai és technológiai segély egyre kisebb jelentőséggel bírt Kína fejlődése

szempontjából, Mao úgy érezhette, hogy a keze egyre kevésbé van megkötve, és már nem köteles

megfelelni a szovjet elvárásoknak, nem kell betartania az együttműködés Moszkva által diktált feltételeit.

Mao ugyan továbbra is kereste az együttműködés lehetőségeit, elsősorban a hadiiparban, de folyamatosan

feszegette a szovjetek tűréshatárát, és egyre újabb kérdéseket vont be a vitába.

Moszkva annak ellenére sem állította le a kínai iparnak nyújtott támogatást, hogy Peking egyre

konfrontatívabb politikát folytatott a Szovjetunióval szemben. Néhány hónapos munkákra még azután is

érkeztek szovjet szakemberek Kínába, hogy 1960 augusztusában a Szovjetunió az összes szakértőjét kivonta

a KNK-ból. Végérvényesen csak akkor álltak le a beutazások, amikor az év októberében a KNK

egyoldalúan felfüggesztett minden szerződést. A Szovjetunió a kínai atomprogramban való kutatási

együttműködést is csak 1960-ban szüntette meg. Sőt a szovjet segítségnyújtás 1960 után is folytatódott. Az

új MIG-21-es vadászgépek terveit a Szovjetunió 1962-ben adta át Kínának. 1962 nyarán a szovjetek az

otthoni élelmiszerhiány ellenére egy kölcsönszerződés keretében gabonát és cukrot kínáltak Kínának.

Moszkva tehát mindaddig támogatta Kínát, amíg azt nem érezte, hogy a „megbízhatatlan" kínaiaknak

nyújtott segítség saját érdekeit és más kötelezettségeit fenyegeti.

Az ötvenes években Mao erősen függött a szovjet segítségtől, ezért kisebb volt a mozgástere az

erősebb szövetséges által meghatározott keretek között. Ennek következtében a nemzetközi kapcsolatokban

vitt helyes irányvonal kérdése nem került a kínai-szovjet nézeteltérések középpontjába. A hatvanas évekre

azonban, amikor Mao már rájött arra, hogy a szovjet támogatás már nem hoz elegendő hasznot saját céljai

eléréséhez, egy percig sem habozott, hogy feláldozza azt. Ekkor kezdte el nyíltan hirdetni, hogy Kínának

központi helyet kell elfoglalnia a kommunista világban. Azt hangsúlyozta: Kína arra rendeltetett, hogy

vezető szerepet töltsön be a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban.

Liithi a kínai-szovjet nézeteltérések ideológiai alapjaként a békés egymás mellett élést (általában

az imperializmussal és különösen az Egyesült Államokkal) említi. Nyilvánvaló, hogy az enyhülés politikája

1 2 ... 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 182 183 184

Commenti su questo manuale

Nessun commento

Philips AZ1412 Manuale Utente Pagina 176

Commenti su questo manuale

Prodotti e manuali riguardandi no Philips AZ1412