
79
Krausz Tamás könyvében, ellentétben a felszínes propagandistákkal és „konjunktúratörténészek-
kel", nem a „gonosz birodalmát" látja, láttatja a Szovjetunióban, hanem egy történeti alternatíva fejlődését
kíséri figyelemmel szakszerű módon, olykor vitára ingerelve, ami csak használ a tudománynak és közgon-
dolkodásnak.
Gyóni Gábor
BRONYISZLAVA OVCSINNYIKOVA - GÁBOR GYÓNI
PROTOVENGRINA URALE
(Protonmgyarok az Urálban)
Jekatyerinburg, Bank Kulturnoj Informácii, 2008. 193 p. -t-11 ill.
(Ocserki isztorii Urala, 53.)
A maga nemében úttörő könyv Gyóni Gábor történész kandidátusi disszertációjára épül, melyet 2007 no-
vemberében védett meg a Jekatyerinburgi Egyetemen végzett aspirantúrája után. Szakvezetője, Bronyiszlava
Ovcsinnyikova nemcsak a címlapfotót készítette, hanem valószínűleg ő írta a Jugriára vonatkozó fejezetet is.
Több mint negyedszázad telt el azóta, hogy a magyar-szovjet egyetemi oktatási kapcsolatok
megszakadtak, aminek a magyar őstörténeti kutatások vallották kárát. 1999-ben elhunyt az egyetlen, igen
kiváló orosz történész is, Vlagyimir Pavlovics Susarin, aki ezzel a témakörrel foglalkozott, a Budapesten
sikeresen befejezett aspirantúrája után. Két esztendővel halála előtt jelent meg a könyve Moszkvában a
magyar etnogenezisről (ahol régebben ezt a munkáját nem védhette meg akadémiai doktori disszertáció-
ként!).
Gyóni Gábor három felsőfokú diploma és jelentős orosz nyelvtudás birtokában jutott ki Oroszor-
szágba, de aspirantúrája során szakmai és filozófiai vizsgákat is le kellett tennie munkája megvédése előtt. A
Jekatyerinburgi (azelőtt Szverdlovszki) Egyetem megfelelő lehetőséget biztosított ugyan számára, de sajátos
nehézséget jelentett munkája során az, hogy odakint nagyon nehezen tudott hozzáférni a magyarországi
szakirodalomhoz. A könyv komoly segítséget ad a szakirodalmat csak oroszul olvasó szakembereknek,
másrészt számunkra is komoly historiográfiai képet nyújt a sok esetben teljesen ismeretlen, idehaza meg
sem lévő orosz nyelvű munkákról.
A Bevezetőben a szerzők megemlítik azt, hogy Oroszországban, illetve Ukrajnában kik végeztek
egyetemi tanulmányokat magyar részről. Tegyük ezt időrendbe és fűzzünk hozzá némi magyarázatot: Bartha
Antal történész volt az első, aki Kazánban kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd Odesszában fejezte
azokat be 1954-ben. Kandidátusi, majd doktori disszertációit idehaza védte meg. Erdélyi István a történettu-
dományok kandidátusa fokozatot szerzett aspirantúrája révén Leningrádban 1959-ben (1958-ban kisebb
temetőfeltárást végzett Baskíriában). Fodor István régész, illetve Veres Péter etnográfus pedig 1967-ben
fejezték be egyetemi tanulmányaikat Moszkvában. Később Veres Péter kandidátusi disszertációját is meg-
védte Moszkvában, Fodor István pedig Budapesten. A többiekről nem történik említés. Megemlítjük azt is,
hogy Tóth Tibor antropológus, aki doktori disszertációját is Moszkvában védhette meg, öt alkalommal járt
kutatóúton Baskíriában (1957-ben Erdélyi István kíséretében), ahol az élő lakosságból közel 5000 embert
mért és írt le, anyagai mindmáig közöletlenek. Hozzá kell még tennünk, hogy egyik aspiránsunknak. Kovács
László régésznek Moszkvában volt a kinti levelező ašpirantúra keretében szakvezetője. Szereztek még
régészdiplomát magyarok Moszkvában és később Voronyezsben is, de számukra idehaza nem akadt megfe-
lelő kutatóhely. Az egyetemi képzések mellett fontosak voltak azok a volt Szovjetunióban, majd később
Oroszországban megrendezett nemzetközi konferenciák - például a Nemzetközi Finnugor Kongresszusok,
vagy a turkológusok fóruma, a PIAC -, ahol különböző szakembereink a magyar őstörténeti kutatásokról is
véleményt cserélhettek. 1958-ban Erdélyi István végezhetett kisebb ásatást Baskíriában. Nem kevésbé
fontos volt az is, hogy hét éven belül, hat nyári ásatási szezonban dolgozhattak folyamatosan együtt magyar,
bolgár és szovjet régészek a Don-kanyarban az 1970-es évek derekán és az 1980-as évek elején. Ennek hazai
ekvivalens lehetőségét azonban a magyar fél 1983-ban megszakította. 1968-tól, illetve 1981-től Erdélyi
István mint vendégfőmunkatárs összesen két és fél esztendőn át dolgozhatott a Szovjet Tudományos Aka-
démia Régészeti Intézetében, és így alkalma nyílt behatóan foglalkozni az avar és a magyar őstörténet
régészeti problémáival. 2008-ban jelent meg az ősmagyarokra vonatkozó régészeti kutatások eredményeit
felölelő könyve (Scythia Hungarica. Bp. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó). Nagy szünet után, a 21. század
első évtizedében ismét lehetővé vált, hogy magyar régészek kutathassanak Oroszországban és Ukrajnába. A
tanulmányutakon főleg Türk Attila és Langó Péter vettek aktívan részt. Nagy ritkán orosz és ukrán régészek
is megfordulnak újabban Magyarországon.
A szerzők könyvének megjelenése előtt egy évvel került kiadásra Langó Péter hasonlóan histori-
ográfiai jellegű könyve (Amit elrejt a föld.. Bp. L'Harmattan Kiadó, 2007) amelynek kéziratát szerzője
szívességének köszönhetően Gyóni Gábor már korábban megismerhette. Mindezeknek a tényeknek felvázo-
lására azért volt most szükség, hogy jobban megérthessük szerzőink könyvének jelentőségét.
Commenti su questo manuale