
58
Az agrárreform végső soron a nagybirtok megszüntetését is célul tűzte ki. A
törvények és rendeletek az ország egyes területein különböző földbirtok-maximumot
határoztak meg. Számos szempontot - közte politikaiakat is a választások előtt - vet-
tek figyelembe a birtoknagyság maximumának meghatározásakor, és végül a nagybir-
toknak számító földek nem tették ki a mezőgazdasági területek 10%-át sem. Gyakorla-
tilag csak az északi területeken voltak nagybirtoknak tekintett földtulajdonok. 1929
végéig hivatalosan 807 nagybirtokot tartottak számon, 1243 ezer hektárnyi terület
képezte a nagybirtokok részét (ebből 37,7%-nyi, 469,5 ezer hektár volt megművelt
terület, a többi erdő és legelő), ennek negyedét sajátították ki 1929 végéig. A megmű-
velt területeknek azonban több mint a felét kisajátították. Mindösszesen 929,7 ezer
hektárt, ebből 247,6 ezer hektár megművelt földet hagytak meg a nagybirtokosoknak.
(Ennek egy részét maguk a tulajdonosok adhatták el 1925 után a fakultatív eladás
során.) A legnagyobb arányú kisajátítás a Duna bánságban, vagyis a Vajdaságban volt:
az összes nagybirtoknak számító föld 34,9%-át államosították, Horvátországban, Szla-
vóniában és a Szerémségben pedig 21-23%-át, Szlovéniában 7,5%-át.
27
A kisajátítá-
sok 1929 után is folytatódtak, de nagy valószínűséggel alig több mint a harmadát sajá-
tították ki azoknak a területeknek, amelyek a rendelkezések szerint meghaladták a
birtokmaximumot. A jobb adottságú vajdasági területek e tekintetben is kivételt képez-
tek, a Bácskában például 1939-ig a nagybirtokok területének 53,2%-át vették el.
28
Az agrárreform céljai között szerepelt az államnemzethez tartozók gazdasági
megerősítése, s ennek megvalósítása több tekintetben hátrányosan érintette a nemzeti
kisebbségeket. A korábbi tulajdonlási szerkezet következtében a kisajátításra ítélt
nagybirtokok zömmel a nemzeti kisebbségekhez tartozók kezében volt. Az északi
területeken a 396 magánnagybirtok tulajdonosa közül 310 nem délszláv nemzetiségű
volt (közte 142 német, 126 magyar, 10 olasz 8 cseh, 4 román és néhány egyéb).
20
A
reform hatálya alá eső birtokok jelentős része a mezőgazdasági szempontból kedvező
területeken a magyarok és németek kezében volt. A Bácskában például a reform hatá-
lya alá került magánbirtokoknak 48,6%-a volt magyar, 21,7%-a német, 7,8%-a zsidó
tulajdonban, és mindössze 7,8%-a szerbben, illetve 6,6%-a horvátban.
0
A Bánátban
pedig 1919-ben a 200 hold feletti birtokok 73,4%-a volt magyar, 11,2%-a zsidó, 6,9%-
a német kézen, és mindössze 5,4%-a szerb, illetve 2,7%-a horvát tulajdonos birtoká-
ban.
31
Ugyanakkor a kisebbségekhez tartozó szegényparasztok 1918 után egy ideig
nem is igényelhettek földet, arra való hivatkozással, hogy még nem zárult le az opció
lehetősége, majd pedig maguk a kisebbségek tagjai nem látták értelmét, hogy föld
iránti kérvénnyel forduljanak az illetékes hatóságokhoz.
32
A rendeletekben és törvé-
nyekben nem szerepelt ugyan nemzeti szempontból diszkriminatív passzus, de a vég-
rehajtás során a helyi bizottságok határozottan érvényesítették, hogy csak az állam-
nemzethez tartozók juthassanak földhöz. Nem szláv nemzetiségű paraszt szinte nem is
kapott földet (még a románok sem jártak jobban, annak ellenére, hogy a kisantanton
belül a délszláv és a román állam egymás szövetségesei voltak, és az államközi tárgya-
lásokon gyakran szóba került a nemzeti kisebbségek helyzete). Jelentős számú sze-
gényparaszti réteg pedig volt a nem az államnemzethez tartozók között is. A Bácská-
ban az 57 631 szegényparaszt 41,4%-a magyar, 18,2%-a német volt (22,7%-a szerb,
9,8%-a horvát, illetve bunyevác).
33
A Bánátban pedig a magyar parasztság legalább
60%-a jogosult lett volna a földre.
34
A kolonizáció során mintegy 58-63 ezer család költözött új helyre (összessé-
gében 290-330 ezer fő). Az északi területekre 27-29 ezer család érkezett (a zöme a
Commenti su questo manuale