Philips AZ1412 Manuale Utente Scaricare il pdf (Pagina 30)

Debra Pincus: Christian Relics and the Body Politic. A Thirteenth-Century Relief Plaque in the Church of

San Marco. In: Interpretazioni veneziane. Studi di storia dell'arte in onore di Michelangelo Muraro. Sajtó

alá rendezte: David Rosand. Velence, 1984. 42-43. Ezen adatok alapján úgy tűnik, a velencei hagyomány

Henrik latin császár keresztereklye-tartóját Enrico Dandolo ajándékának tekinti. Dandolo azonban 1205.

június l-jén halt meg, jóval korábban Henrik következő évben történő császárrá választása előtt. Lehetetlen

tehát, hogy ez legyen az a kereszt, melyet a dózse Velencébe küldött.

A datálásról Pincus: i. m. 42-43.

Gina Fasoli: Nascita di un mito. In: Studi storici in onore di Gioacchino Volpe per il suo 80° compleanno

I. Firenze, 1958. 45-79.; Gilbert Dagron: Le „mythe de Venise" vu de Byzance című előadása a velencei

Deutsches Studienzentrum által 2002 szeptemberében megrendezett, Der Mythos Venedig címet viselő

konferenciáján.

Lorenzo de Monacis, az Anjou Mária udvarában diplomáciai szolgálatot teljesítő olasz humanista 1421-

ben, az ezeréves fennállás alkalmából Velencét dicsérte ezekkel a szavakkal. Mario Poppt Un'orazione del

cronista Lorenzo de Monacis per il millenario di Venezia (1421). In: Atti dell'Istituto Veneto di Scienze

Lettere ed Arti, 131 (1972/73)486.

Tesoro di San Marco I. La Pala d'Oro. Sajtó alá rendezte: Hans R. Hahnloser. Velence, 1994. 5-10. Az

Ordelaffo zománc feliratának eredetéhez: David Buckton, Jolin Osborne: The Enamel of Doge Ordelaffo

Falier on the Pala d'Oro in Venice. In: Gesta. International Center of Medieval Art, 39 (2000) 43-49.;

Michael Angold: The Fourth Crusade. Event and Context. Harlow, 20Ö3. 252-254.

A szószék konstantinápolyi eredetére Demus hívta fel a figyelmet. Otto Demus: The Mosaic Decoration of

San Marco. In: Venice. Szerk.: Herbert Ľ Kessler. Chicago, London, 1988. 110. Demus elméletét

Kosegarten megkérdőjelezte. Antje Middeldorf

Kosegarten-.

Zur liturgischen Ausstattung von San Marco in

Venedig im 13. Jahrhundert. Kanzeln und Altarziborien. Marburg, 2002. (Marburger Jahrbuch für

Kunstwissenschaft, 29.) Ezen utóbbiban megfogalmazott, lényegében történeti kifogások számomra nem

meggyőzőek. A szószék, melynek említésével először 1268-ban találkozunk, elkészítésénél felhasználtak

bizánci eredetű alapanyagokat, többek között vörösmárványt is. Hogyan és honnan szerezhették be a velen-

ceiek a pofírlapokat, amik csak Rómában, Ravennában és Konstatntinápolyban voltak elérhetők? Martino da

Canal krónikája (Martino da Canal: Les estoires de Venice. Cronaca veneziana in lingua francese dalle

origini al 1275. Sajtó alá rendezte: Alberto Limentani. Firenze, 1972. II. 112., 280.) éppenséggel nem utal a

szószék korára, de pontosan ekkor (1268-ban) újították meg a dózseválasztás rendszerét, amely új rendet

Lorenzo Tiepolo megválasztásánál alkalmazták először, majd aztán évszázadokig érvényben maradt.

Martino, aki szemtanú lehetett, csak a megválasztás új rendjéről számol be, a templom felszereltségéről

nem. Döntő lehet ebből a szempontból a dózse általa említett húsvéti körmenet. Lorenzo elődjének, Raniero

Zenónak 1253-as (Limentani: i. m. I. 130., 126.) megválasztása még más szertartás szerint, méghozzá a

jelölt távollétében történt. Hogy az új szószék már ekkor elkészült-e, ezek alapján nem állapítható meg, és a

művészettörténeti kutatások sem teszik lehetővé a pontosabb datálást.

Paul Edouard Didier Riant: Exuviae sacrae constantinopolitanae. Fasciculi documentorum

ecclesiasticorum, ad byzantina lipsana in Occidentem saeculo XHľ translata, spectantium. Históriám quarti

Belli Sacri imperiique gallo-graeci illustrantium. II. Genf, 1878. 149-152. Nr. 98. (1265. január 30). Tisztá-

zatlan, hogy a fennmaradt keresztereklyék közül melyik menekült meg a tűzből (vö. Frolow: i, m. Nr. 273.,

illetve Nr. 450 ). Sanudo szerint két keresztereklye létezett: „Del legno della croce approvato nel foco und

Una t portava Constantin Imperador in battaia." L. Marin Sanudo: De origine, situ et magistratibus urbis

Venetae ovvero la citta di Venetia (1493-1530). Szerk.: Angela Caracciolo Arico. Milánó, 1980. 160.

Riant: i. m. 153. Nr. 105. (1265. július 12.)

Vö. A Keresztelő földi maradványairól: Jacobus a Voragin: Legenda aurea. Szerk.: Theodor Graesse.

Boroszló, 1890. 569-573. A Genovában lévő földi maradványokról és a Poitiers-ban lévő koponyáról:

Jacobus de Voragine: Legenda aurea. Ford: Richard Benz, Heidelberg, 1979. 659-663. (Magyarul Jacobus

de Voragine: Legenda aurea. Válogatta és az előszót írta: Madas Edit. Budapest, 1990.) L. még Giovanni

Moleone: lacopo da Varagine e la sua Cronaca di Genova dalle origini al MCCXCVII. I—III. Róma, 1941. II

köt. 302-304. (Fonti per la storia ď Italia, 84-86.), továbbá Pincus: i. m. 46. és 51. jegyzet.

A Kereszt, a Szent Vér, valamint a Keresztelő koponyája igazolhatóan Konstantinápolyban voltak az

1204-es fosztogatás idején. L. Robert de Clari: La Conquéte de Constantinople. Szerk.: Philippe Lauer.

Paris, 1924. (Les classiques Francis du Moyen Age, 40.) Mindkét keresztereklye felirata kifejezetten

Konstantinápolyra utal. A György-relikviák keleti eredetét csak a bizánci foglalat igazolja.

Antonio Carile: Aspetti della cronochistica veneziana nei secoli XIII e XIV. In: La storiografia veneziana

fino al secolo XVI. Sajtó alá rendezte: Agostino Pertusi. Firenze, 1970. 84-85. (Civilta veneziana. Saggi,

18.) Magam, akárcsak Wolfgang Wolters nem értek egyet Carile azon felvetésével, hogy a „guerra

costantinopolitana"-t már Pietro Ziani megfestettette volna a Miklós-kápolnában. Egy ilyen korai ciklus

1 2 ... 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... 183 184

Commenti su questo manuale

Nessun commento

Philips AZ1412 Manuale Utente Pagina 30

Commenti su questo manuale

Prodotti e manuali riguardandi no Philips AZ1412