
26
mint Velence pártfogoltja és a tengerek feletti uralmának törvényesítője feltűnik a
szentatya. A város hatalma Konstantinápoly hódításával nemcsak fényes bizonyossá-
got nyert, de meg is jelent, azon a korábbi képsorozaton, amely a császár feletti első
csodálatos győzelmet mutatja be, és azon is, mely a nyugat-római császár dózse előtti
hódolatát ábrázolja. A Sala del Maggior Consiglio, a velencei elit gyülekezőhelye
végre egyesítette azt, ami évszázadok óta Velence nagyságát meghatározta és oksági-
lag összetartozott: az idegen szövetként beépült győzelmet és a valós diadalt.
*
Széles ívét futottuk be egy olyan emlékezetnek, amely Zára jogtalan elfoglalásától és
az abból következő Velencét sújtó egyházi átoktól számos elhallgatáson, átértékelésen
és kulturális emlékképzeten át idáig, a dózsepalota grandiózus valóságteremtéséig
tartott. Ez az emlékezet kétféle, egymás mellett működő emlékezeti helyet teremtett
meg: egyfelől a vállalható álvalóságot, a puszta kitalációt, amelyben a valós szemé-
lyeknek fiktív, de a valóságot befolyásoló szerep jut, másfelől a láthatatlanságba süly-
lyesztett, botrányszagú és csak évszázadokkal később átdolgozott, megtisztított és
megváltoztatva ismét a napvilágra hozott valós győzelmet. A tengeri hatalom, úgy
tűnik, éppen a Zárában és környékén véghezvitt botrányos események miatt a kezde-
tektől igen erős, a latin és görög császárságból kiinduló igazoláskényszerrel küszkö-
dött. Ez a nyomás manipuláló, torzító és átalakító hatást gyakorolt az emlékekre, így
ezek egy olyan látszatvalóságot kezdtek tükrözni, amelyet igen sokan - Velencében,
Rómában, Itáliában, német földön, a Velencét érintő zarándokok körében - a valóság-
ban megtörténtnek hittek. Ez az idegen szövetként beépült emlékezet a maga részéről
befolyásolta - pont, mint a reformáció a német tartományokban - a valóságos esemé-
nyeket. Befolyásolta, de nem oltotta ki a Zára és Konstantinápoly körül, a pápai Kúri-
án, Magyarországon és Velencében végbement valós események hatásait, inkább,
mintegy a realitás érzetét keltve, második hatásösszefüggésként kiegészítette és kísérte
azt.
A különböző emlékezeti szinteket, az emlékezeti helyek architektúráját és
azok folytonos átalakítását és átszervezését más magatartás határozza meg, mint a
cselekvési gyakorlatát, mégis mindkettő - az emlékezet és a gyakorlat is - kölcsönö-
sen hatnak egymásra. így, ha mi, történészek közelíteni szeretnénk az összetett valóság
felé, akkor vizsgálnunk kell külön-külön az emlékezetet és a gyakorlatot, de azok
összjátékát is. Zára és Konstantinápoly elfoglalásának jogtalansága, ennek a jogtalan-
ságnak és az idegen uralmi területek meghódításának el leplezése és a háttérbe szorítá-
sa alakította a velenceiek kollektív emlékezetét. A folyamatok megmutatják, hogy egy
egyedi történet miként kapcsolódik hozzá egy másik történethez és olvad azzal össze, s
miként keletkezik ezáltal egy ugyanolyan valóságosnak tetsző, de meg nem történt
esemény. A fentiekből is látszik, hogy a világtörténelem ily módon miként írja át fo-
lyamatosan magát, hogy mindig aktuálissá, közvetlenül hatóvá és a mindenkori jelen
szellemi megalapozásához elengedhetetlenné váljon.
Fordította: Skorka Renáta
Commenti su questo manuale