
71
pítésiigyi Osztály Földalap Részlegéhez.
34
A földalapot kezelő szervek fő feladata a
termőföldek megművelésének és a termés betakarításának megszervezése volt.
15
A
háború utáni években ez rendkívül fontos feladat volt. Csak a volt nagybirtokokon és a
németektől elkobzott földeken folytattak gazdálkodást, a volt egyházi, valamint a
paraszti és nem paraszti birtokmaximum fölötti területek kiosztását ugyanis rögtön
megkezdték. így összesen 145 000 hektárnyi területen folytathattak mezőgazdasági
tevékenységet. 1946 nyarára a telepesek és a helyi kedvezményezettek többsége átvet-
te a neki juttatott földbirtokot, ezért augusztusban megszüntették az összes igazgatósá-
got.
A földosztás a tavaszi vetési munkálatok miatt már a földalap meghatározása
előtt elkezdődött. A szervek a földosztást a helyi igénylőkkel kezdték, őket követték a
telepesek, és csak ezután kerítettek sort a földműves-szövetkezetek, a népbizottságok,
valamint az iskolák és egyéb intézmények földigényének a kielégítésére. A törvényi
előírások, miszerint a földosztásnál előnyt élveznek a partizánharcokban részt vevők
és a fasizmus áldozatai (hozzátartozóikkal), megvalósultak, sőt az 1912-1918-as (!)
háborúk rokkantjai is jobb eséllyel kaptak földet.
36
3. táblázat
A földalapból részesülők megoszlása
37
Kedvezmény típusa
Terület (ha) Arány (%)
Helyi igénylők 94 022 24,1
Telepesek
47 109
12,1
Földműves-szövetkezetek
8 160
2,1
Állami tulajdonban 241 219
61,7
Összesen
390 490 100
A földalap legnagyobb hányadát állami tulajdonban lévő intézmények kapták
(61,7%, 241 219 ha), bár ezen terület legnagyobb része erdő volt (153 493 ha). A leg-
jelentősebb állami földek a szövetségi mezőgazdasági birtokoknak, a köztársasági
mezőgazdasági szektornak, valamint a helyi és járási népbizottságoknak jutottak (3.
táblázat). A helyi érdekeltek kapták a földalap területeinek mintegy 24%-át, a telepe-
sek 12,1%-át. Az agrárreform haszonélvezői átlagosan valamivel több mint 2 hektár
földet kaptak fejenként, a partizánharcosok ennél valamivel nagyobb, 3-12 holdas
parcellát kezdhettek művelni.
,s
Az első világháború utáni agrárreformhoz képest két-
ségtelenül nagy előrelépés volt, hogy segítettek a parasztoknak az eszközök beszerzé-
sénél, a hatóságok által szervezett tanácsadás pedig főleg a délről érkezett telepesek
számára volt fontos.
Horvátország esetében külön kell szólnunk a belső és a Horvátországon kívül-
re, a Vajdaságba irányuló kolonizációról. A telepítés egész Jugoszláviát tekintve mint-
egy 60 000 családot érintett.
39
Messze a legtöbb telepes a Vajdaságba érkezett. Minden
szövetségi egység meghatározott számú telepest küldhetett erre a területre: Horvátor-
szág 9000, Bosznia-Hercegovina 12 000, Montenegró 7000, Szerbia (a Vajdaság nél-
kül) 6000, a Vajdaság 6000, Szlovénia 3000, Macedónia pedig 2000 családra kapott
engedélyt. Az eredeti elképzelés szerint 5500 horvát és 3500 horvátországi szerb csa-
ládot telepítettek volna a Vajdaságba. Összesen mintegy 12 500 kérelem futott be,
ezért Horvátország még további 500 család áttelepítésére kért és kapott lehetőséget.
Commenti su questo manuale