
Reed Papp Zsuzsanna • Magyarország egy elfeledett forrástípusban… 101
maradt fenn: az Nés Djelű kódexekben. AzAdditamenta tartalma rendkívül sok-
rétű. ALiber provincialis eredeti levelek, diplomáciai iratok és jelentések között
húzódik meg. Több okból elképzelhetőnek tartom, hogy atartománylista a kró-
nikásnak alyoni egyetemes zsinat irányában tanúsított érdeklődése miatt került
afüggelékkötetbe. Paris ezen zsinatról szóló leírása sok helyütt hasonlít ahhoz
ahangzatos Brevis nota eorum quae in primo concilio Lugdunensi generali gesta sunt
címet viselő szöveghez, amely egy ismeretlen szemtanú tollából maradt ránk.
39
A Brevis nota egy körülbelül 1280 körül összeállított kódexben található,
amely elvileg kizárja az 1259-ben meghalt Paris hozzáférését.
40
Ennek ellenére
bizonyosnak tartom, hogy Paris aránk maradt példányhoz hasonló összeállítású,
apápai kancellária által készített munkából szerezte ezeket aszövegeket. ALiber
provincialis tehát valószínűleg azsinati dokumentumokkal együtt érkezett Paris-
hoz, aki felismerte egy ilyen dokumentum hasznát történelmi művének kiegészí-
tésében. Akézírás alapján az is biztosra vehető, hogy atartománylistákat maga
Paris foglalta munkájába. Érdekes azonban, hogy saját, bizonyítottan széles-
körű földrajzi és egyházi tudásából semmit sem tett hozzá adokumentumhoz.
Paris egyetlen újítása atartománylisták történetében egy kis pergamendarabkán
maradt az utókorra: az Njelű kéziratba toldott cédula tanúskodik arról, hogy
Paris megpróbálta az összes püspökséget városnevenként betűrendes névmuta-
tóba foglalni. Sajnos csak egy sietős vázlat maradt ránk az Lkezdőbetűjű váro-
sokról, és egy listarészlet afrancia püspökségekről.
41
Atartománylista ugyan
mindkét kötetben az utolsó előtti helyet kapta, de akereszthivatkozások és betű-
rendes mutatók iránti vonzalmát gyakran kimutató szerző kissé esetleges index-
töredékéből arra következtethetünk, hogy alistákat gyakran kézikönyvként for-
gatták, melyeknél elsődleges fontosságú volt akönnyű kezelhetőség.
Fontos megemlíteni, hogy Paris egyedül ezen akis vázlatos dokumentumon
tesz tanúbizonyságot arégióról alkotott pontosabb, gyakorlati ismereteiről. Maga
atartománylista szinte automatikus másolás útján került az Additamentába, és
annak szövegét Paris később sem korrigálta. Ezen akis betoldott lapon azonban
világossá válik, hogy atartománylista szövegének konzervatív megőrzése nem fel-
tétlenül jelenti azt, hogy akrónikásnak nem voltak egyéb ismeretei az abban fog-
laltakkal kapcsolatban. Paris ugyanis azon kívül, hogy betűrendbe tette ahelyne-
veket, egyes esetekben megadta aváros nem-latin nevét is, de ezen példák egyike
39
Bologna, Colegio de España, 275. Akézirat oldalainak digitalizált képe megtekinthető: http://
irnerio.cirs d.unibo.it/browser/275/001/ (letöltés ideje: 2009. augusztus 25.). Ludwig Weiland
(Weiland (Hrsg.) 2003 [1896]: 507–516) kora szerkesztői eljárásának megfelelően atökéletes
szöveget igyekezett rekonstruálni aszámára elérhető szövegek alapján (Innocentii concilium Lug-
dunense, 1245). Kiadása abolognai mellett akövetkező kéziratokra is támaszkodik: Vatikán,
Biblioteca Apostolica Vaticana, Cod. Ottobon. Lat. 2520 és Cod. Vat. Lat. 4734.
40
Michael Tangl hipotézise, miszerint Paris hozzáfért akézirathoz. Tangl 1891: 247. Liebermann
és Lunt ellenvéleményét lásd Liebermann 1888: 92; Lunt 1918: 76.
41
AzN kézirat tartománylistájába (fol. 162v–166v; Chronica majora VI. 446–463, 215. sz. szöveg)
toldott kisméretű pergamenlap (fol. 163v–164r; Chronica majora VI. 463–464, 216. sz. szöveg).
Commenti su questo manuale