
KÖNYVEK • Tóth Gergely (kiad.): Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid életrajza 173
Mindebből egyrészt megállapítható, hogy nem tombolt féktelen bosszúvágy
aHabsburg udvarban a„botlók” ellen, hiszen ott is tisztában voltak azzal, hogy
asoproni városvezetés döntését az átpártolással kapcsolatban kényszerhelyzet
szülte (nem volt udvarhű őrség avárosban). Másrészt Lacknert akét, Sopronban
megtartott országgyűlés, valamint további polgármesterségeinek eredményei újra
írásra sarkallhatták volna, mindezek lejegyzésében halála akadályozhatta meg
véleményem szerint.
Szeretném felhívni a gyelmet egy általam szintén kérdésesnek vélt megálla-
pításra. Lackner 1588–1589-ben katonai szolgálatot vállalt Felső-Magyarorszá-
gon az ott állomásozó vértesek között. Tóth Gergely arra következtet aszöveg-
részhez tartozó lábjegyzetben, hogy az i ú vagy asárgakabátos lovas lövészeknél,
vagy az úgynevezett „fekete” vagy „német” lovasoknál állt zsoldba. Véleményem
szerint ez afelvetés hibás. Egyrészt alovasság, elsősorban az utóbb említett csa-
patnem akorszakban döntően nemesi származásúakból, vagy tehetős patrícius
családok (némelykor) kaland- és dicsőségvágyó sarjaiból állt, csak kíséretük
tagjai, azaz aKnechtek származtak aközemberek közül. Lackner azonban csak
1600-ban kapott nemességet, mint ahogyan erre már korábban utaltam. Más-
részt aVitában olvasottak is azt erősítik meg, hogy aszerző nem szolgálhatott
lovasok között, hiszen őmaga írja le, hogy „minthogy atyja asoproni föld akkori
terméketlensége miatt nélkülözött, gyalogszerrel és szűkös útravalóval bocsátotta
el át”. Lackner tehát ló nélkül érkezett Kassára, skizárnám annak lehetőségét,
hogy bárki is egy harchoz szoktatott mént vagy paripát vásárolt, vagy adott volna
kölcsön neki. Akkor tehát hol szolgálhatott az i ú? Kikre vonatkozik avértes
jelző? Véleményem szerint Lacknert agyalogságnál, méghozzá anehézfegyver-
zetű, úgynevezett duplazsoldosoknál vehették zsoldba, side is csak – feltétele-
zésem szerint –, afelső-magyarországi német katonaságnál hitszónokként tevé-
kenykedő bátyja, Johannes Carbo hathatós közbenjárására kerülhetett.
Apró kritikai megjegyzéseim ellenére is úgy vélem, hogy Tóth Gergely mun-
kája nélkülözhetetlen azon kutatók és kutatások számára, amelyek aMagyar
Királyság városi elitjével foglalkoznak. Munkája jó kiindulópontot jelent ahhoz,
hogy komplex képet alkothassunk a16. és 17. századi Sopron hatalmi struktúrá-
járól, döntéshozó mechanizmusáról, és mindennapjainak életéről, történéseiről is.
Bagi Zoltán Péter
Commenti su questo manuale