
Andrea Seidler • Üzleti úton a színigazgató: Christoph Seipp 18. századi útleírása… 147
lalkozása mennyire egyedülálló, mennyire nincs konkurenciája, ahogyan őfogal-
maz: „aszerző egyedül utazik”. Hangsúlyozza, hogy könyve megjelenésének idő-
pontjáig csak kevés, az övéhez fogható szöveg állt az utazó rendelkezésére, ami
az olvasót végigkalauzolhatta volna Magyarországon. Seipp, könyvének minden
fejezetében gyelemre méltó politikai és gazdasági előismeretekről tesz tanúbi-
zonyságot, smunkájában ezt atudást szembesíti, megerősíti, vagy éppen revide-
álja aténylegesen megélt tapasztalataival.
A legtanulságosabb szöveghelyek közé tartoznak azok, amelyekben Seipp
Magyarország etnikai sokszínűségével, az ebből adódó kon iktusokkal, és II.
József soknyelvűséget érintő intézkedéseivel foglalkozik,
26
de kitér amagyar
natio problémáira, lakosságának magyarokra és idegenekre, nemesekre és parasz-
tokra történő felosztására is. Aszerző részletekbe menően foglalkozik továbbá
mindazon kon iktusforrásokkal, amelyeknek következtében II. József politikája
végül zsákutcába jutott. Igen érzékletesen taglalja azt atényt, hogy akorabeli
Magyarország lakosságának nagyobbik része idegen nemzetbéliekből áll: romá-
nok, ruszinok, szlovákok, lengyelek, németek, csehek, örmények és még sokan
mások élnek itt, akiknek amagyarok (ti. anemesek) ellen időről időre felhozott
panaszai egészen az uralkodó füléig jutottak.
27
A Seipp által is leírt, erőteljes megosztottság volt jellemző Magyarországra
aII. József nyelvrendeletének bevezetése előtti időkben, arendelet értelmében
azonban 1784 áprilisában az egész Monarchia területén anémet lett ahivatali
nyelv. Anyelvrendelet aMagyar Királyság területén nagy felzúdulást keltett:
akortársak számára úgy tűnt, hogy az ország lakosságát egyrészt teljesen előké-
szítetlenül érte, másrészt diplomáciai szempontból arendelet bevezetésének idő-
pontját sem sikerült jól megválasztani – közvetlenül aSzent Korona Bécsbe szál-
lítása után történt. Mindkét intézkedés rendkívül mélyen érintette amagyaro-
kat, akik az 1770-es évek végétől asaját nemzeti nyelvük fejlődéséért küzdöttek,
spróbáltak elhatárolódni II. József birodalmi patriotizmusától.
28
Acsászár azon-
ban nem cselekedett átgondolatlanul vagy akár spontán: aforrások azt bizonyít-
ják, hogy gróf Kaunitz Vencel, aki többek között anyelvrendelet bevezetését is
indítványozta, tanácsadóként mindvégig mellette állt. Valójában aMária Terézia
által 1777-ben bevezetett, általános iskolakötelezettséget előíró Ratio Educationis
26
A18. század második felében Magyarország népességének összetétele akövetkezőképpen ala-
kult: 40% magyar, 10% német, 50% szlovák, román, örmény stb. Schwartner Márton sta-
tisztikai munkájában azt is hangsúlyozza, hogy egy tucat különböző nemzetiség élt együtt
akorabeli Magyar Királyság területén. Schwartner 1798. Akorabeli demográ ára pedig
Csáky 1981: 16–18.
27
„Die in Ungarn sehr starke Menschheit der Fremden besteht aus verschiedenen Nationen: aus
Wallachen, Rusniaken, Slawaken, Polaken, Deutschen, Böhmen, Armeniern und noch vielen.
Diese alle zusammen klagen nun einstimmig, mehr oder weniger, über die Einheimischen (die
Edelleute). Das Klagegeschrey ist bis zu dem Ohr des menschlichsten Beherrschers, der jemals
den ron geziert hat, gekommen [...].” [Seipp] 1793: 116.
28
Elgondolkodtató, hogy anémet nyelvkönyveket latinul adták ki. Rát Mátyás ezt agyakorlatot
aStats-Anzeigen hasábjain 1788-ban megjelent tanulmányában erősen kritizálta. SABd. 12.
339–359. Német–magyar kézikönyvek, szótárak teljesen hiányoztak.
Commenti su questo manuale