
Nagy Balázs • A középkori magyar városok a külföldi utazók leírásaiban 81
változatos – bajorok, szlávok, zsidók egyaránt előfordulnak közöttük. Figyelemre
méltó azonban, hogy aszövegben semmiféle utalás nincs az akkor aKárpát-
medencében élőkkel való kereskedelmi kapcsolatokra, sem pedig amagyarok
jelenlétére. Ara elstetteni vámrendelet szolgáltatta adatok szerint a10. század
elejének kereskedelme az adott forrás által jellemzett térségben nem városi köz-
pontok köré koncentrálódott. Aszövegben említett helynevek avámkiszabás
helyeit jelölik, nem pedig városokat.
A 12. század dereka előtt akülföldi utazók tollából származó beszámolókban
alig találunk ahazai városfejlődésre vonatkozó adalékokat. Akeresztes háborúk
első hullámában az országon átutazó idegenek feljegyzései erről akérdésről hall-
gatnak. Áma 12. század közepén jelentős változás következett be. Amásodik
keresztes hadjárat vezetői között ott volt több nagyobb nyugat-európai monar-
chia uralkodója, így VII. Lajos francia (1137–1180) és III. Konrád német király
(1138–1152) is. Azuralkodói utazásokat udvari történetírók örökítették meg,
tehát sokkal több információ maradt fenn az útközben felkeresett területekről.
Deuili Odo (Odo de Deogilo, †1162), aki afrancia király kíséretében utazott át
Magyarországon, nem túl sok szót vesztegetett az itteni városokra, amikor 1147-
ben tett utazásának tapasztalatait leírta.
11
Útjának aMagyarországot megelőző
szakaszáról írva külön megemlékezett az érintett nagyobb és gazdag városokról
(Metz, Worms, Würzburg, Regensburg, Passau), amelyek szerinte három-há-
rom napi távolságra fekszenek egymástól. Magyarországról írva avárosok közül
csak Esztergomot említette, ahol ebben az időben az uralkodói rezidencia is
volt, és ami az ország egyik legurbanizáltabb és legnépesebb városának számí-
tott. Aszerző egyértelműen aváros kereskedelmi jellegét hangsúlyozza, azt írván,
hogy a„Duna számos ország kincsét és gazdagságát hordja össze ahíres Eszter-
gomba.”
12
Ezzel együtt Odo más városokra vonatkozó hallgatása is sokatmondó.
Egyetlen más magyar várost sem említ meg, Magyarországot elhagyva, és Kons-
tantinápoly felé utazva inkább akülönbségeket hangsúlyozza, abizánci területe-
ket szépnek és gazdagnak láttatva.
Ugyanabban az évben, mint amikor Deuili Odo, aszentföldi keresztények
megsegítésére induló második keresztes hadjárat keretében egy másik keresztes
had is átkelt Magyarországon. Asereget III. Konrád vezette, és az őkíséretében
utazott atörténetíró Freisingi Ottó püspök. Ottó aBarbarossa Frigyes tetteiről
írott művében írta le amagyarokról és az országukról kialakított véleményét.
„Ezt arégtől Pannóniának nevezett tartományt, mivel köröskörül erdőségek és hegyek,
főként az Appeninek
13
övezik, amelynek belseje aróna tágas síksága, és amely afolyók
és folyamok futásától ékes, akülönböző fajú vadakban dús erdőkben bővelkedik, oly
11
Schuster 2002; Phillips 2003.
12
Deuili Odo (1882): 62. „Danubio qui hanc satis in directum praeter uit, et multarum regio-
num divitias nobili civitati Estrigun navigio invehit.” Arészlet magyar fordítása: Altmann (et
al.) 1998: 12; valamint Laszlovszky – Majorossy – Zsengellér (szerk.) 2006: 287–288.
13
Itt aszerző tévedésként említi az Appenineket aKárpátok, illetve esetleg az Alpok helyett.
Commenti su questo manuale