
Radek Tünde • A középkori német nyelvû historiográfi a magyarságképérõl… 65
Végezetül amagyarok anyelvi hovatartozást tekintve is akeleti nyelvek cso-
portjába (osterzungehn scare) kerülnek,
100
sezt tovább erősíti az atény, hogy
amagyarokat, mint népet többször is akeleti (pogány) népek között említik.
A krónikák szerint szintén akeleti népekre jellemző vonás az együtt élő
népek sokfélesége: amagyarok között például ott találjuk akunokat, besenyőket,
székelyeket, de ugyanúgy a„németeket”, az oláhokat, aruténeket, agörögöket
vagy alengyeleket. Ugyanakkor magyarföldön akunok által akár háború, akár
béke idején véghezvitt kegyetlenkedések – vad életmódjuk aforrásszövegekben
többször is előkerül –, és az ennek megfelelő konnotációk ezáltal amagyarokra
és országukra is áttevődnek, sezek alapján „ítélik őket meg”.
A keresztény–pogány fogalompár
A keresztény–pogány fogalompár esetében szintén előkerül aszármazás kérdése,
de itt abibliai származáselméleteké.
101
Avizsgált krónikák alapján amagyar nép
származását tekintve kettősséget gyelhetünk meg. Egyrészt ugyanúgy, mint más
európai népeket, amagyarokat is Jáfettől származtatják. AzÖsterreichische Chro-
nik von den 95 Herrschaften-ben például amagyarokat konkrétan Jáfetnek ren-
deli alá, és Európához tartozónak írja le.
102
Johannes Rothe üringische Welt-
chronikja Európát akövetkezőképp próbálja földrajzilag behatárolni: „Európa
észak felé található, anap felkeltének helyétől anap lementének helyéig”.
Ugyanakkor csak „Ytalien” (Itália), „Frangkreich” (Franciaország), „Lampartyn”
(Lombardia), „Engellandt” (Anglia) és „alle dutzsche landt” (minden német
föld) az, amely avilágkrónikában konkrétan említésre kerül, míg Magyarország
a„más királyságok), ahogy mondják, a„végeken [tudniillik Európa (vég)határai-
nál]” kategória alatt neveztetik meg.
103
Hans Ebran von Wildenberg Chronik von
den Fürsten aus Bayern című munkájában Európa önmagában akereszténységgel
egyenértékű.
104
Amagyaroknak Jáfettől való származtatása azonban csak rész-
méltatlankodva jegyzi meg, hogy Nikephoros császár az udvari ebédnél „Bulgarorum nuntium,
Ungarico more tonsum (a magyar szokás szerint lenyírt bulgárok követeit)” ültette vele szembe.
Magyar szokás alatt itt még akopaszra nyírtság értendő, mivel Liudprand egy másik helyen
összehasonlítja egymással agörög és anémet császárt, sebből az derül ki, hogy arövidre nyírt
haj anémetekre, ahosszú haj agörögökre, akopaszra nyírtság pedig amagyarokra volt jel-
lemző. Karácsonyi 1896.
100
Például aBrRchr 8130k. Lásd még HEvW 60.
101
Azószövetségi Bibliában (Gen. 9,10) aföldkerekség egyes területeinek Noé aihoz való hozzá-
rendeléséről még nem találunk konkrétumokat, ott csak annyi olvasható, hogy Noé három á-
val, Sémmel, Hámmal és Jáfettel hagyta el abárkát. AFöld három részre való felosztása (orbis
t ripartitus) ókori szerzőkre vezethető vissza, Ázsiának Sémhez, Afrikának Hámhoz és Európának
Jáfethez kapcsolása azonban későbbi bibliamagyarázatok eredménye. Herbers 2007: 22–24.
102
LvW 8, 12–15.
103
JRWchr 28: „Europa […] ist keigen norden vn dem u gange bys zu dem nedergange der son-
nen”, illetve aMagyar Királyságra: „unde die andern konigreiche, wie die heissen, an den enden”.
104
HEvW 7, 2 skk.
Commenti su questo manuale