
Csukovits Enikõ • Források, mûfajok, lehetõségek: A középkori Magyarország-kép elemei 15
A mai gondolkodás szerint amagyar királyságot ért súlyos mongol táma-
dásnak, az úgynevezett tatárjárásnak kiemelt hely járt az egykorú krónikákban,
aforrások azonban nem erről tanúskodnak. „Ebben az évben Magyarországot,
mely háromszázötven éven át fennállott, atatárok hada elpusztította” – jegyezte
be aniederaltaichi monostor évkönyvébe az 1241. esztendőben Hermann apát.
37
Lakonikus kijelentése szemléletesen jelzi amagyarországi – mégoly tragikus –
események iránti érdeklődés csekély voltát. Habár atatár támadás híre – mint
arról több krónikás is megemlékezett – akontinens távolabbi vidékein is nagy
riadalmat keltett,
38
atörténtekről kevés érdemi információ került be Európa
évkönyveibe, krónikáiba.
39
Azeurópai közvéleményt különösen amegpróbál-
tatások szélsőséges formái hozták izgalomba: az éhség következtében fellépő
emberhús-evés, avadállatok támadásai. Míg az egykorú hazai forrásokban nincs
nyoma akannibalizmusnak, akülföldi elbeszélő forrásokban az eseményektől
időben távolodva egyre szélsőségesebb leírásokra bukkanunk.
40
A tatárjárás – noha pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre – feltehe-
tőleg alegnagyobb és egyben legkegyetlenebb támadás volt, amely az országot
fennállása alatt érte. Aközépkori magyar állam területére ezt követően százötven
évig nem hatolt számottevő ellenséges sereg, etéren a14. század végén, atörökök
megjelenése hozott gyökeres – és atatárjárástól eltérően – hosszantartó válto-
zást. Azelső Magyarország ellen indított portyáktól kezdve az országot külföldön
is aleggyakrabban atörök veszéllyel kapcsolatban emlegették – a„keresztény-
ség védőpajzsa” állandó jelzőt amagyar királyság a15. század elejétől viselte.
41
Az1440-es évektől Magyarországról szólva békeidőszakban is megemlítették,
hogy állandó harcban áll atörökkel, háborús időszakokban, nagyobb hadjáratok
idején pedig láthatóan széleskörű érdeklődés kísérte az eseményeket. Alegjelen-
tősebb összecsapásokról – mint például anikápolyi, avárnai vagy amohácsi csa-
táról – nagy számban készültek egykorú történeti munkák.
42
37
„Hoc anno regnum Ungarie, quod 350 annis duravit, aTartarorum gente destruitur.” CFH II.
1147.
38
Akölni Szent Pantaleon-kolostor évkönyvei, CFH I.172–173. „Mert ez abarbár nép nagy
riadalmat keltett még atávolabbi országokban is, afélelem nemcsak Galliát szállta meg, meg-
szállta Burgundiát és Hispániát is, amely országokban atatár név ezelőtt ismeretlen volt.”
Katona (szerk.) 1981: 200–201.
39
Aforrásokat számba veszi: Pauler 1899: II. 513–514; Bartoniek 1929; Bartoniek 1987: 91–93.
40
„minél későbbiek, annál cifrább alakban jelentkezik” az emberhús-evés eszövegekben – álla-
pította meg már Pauler Gyula is. Pauler 1899: II. 519. Aheilingenkreutzi évkönyvek egykorú
folytatása szerint például „Interea fames horribilis et inaudita invasit terram Ungarie, et plu-
res perierunt fame quam antea apaganis. Canes edebant et cattos et homines; humana caro
publice vendebatur in nundinis.” CFH I.777–778. Magyarul: „Borzalmas és sohasem hallott
éhínség tört Magyarország földjére, és többen hullottak el az éhínség, mint apogányok miatt.
Kutyákat ettek, macskákat meg embereket; az emberhúst nyíltan árulták avásárokon”. Katona
(szerk.) 1981: 202–204.
41
Terbe 1936; Fodor 1997.
42
Anikápolyi csatáról elsősorban a„hivatalos” francia krónika-sorozat, aGrandes Chroniques de
France aktuális szerzőjének, Michel Pintoin-nek amunkája (Bellaguet /publ./ 1994 [1842]),
anikápolyi hadjáratban személyesen is vitézkedő Boucicaut marsall életrajza (Lalande /ed./
Commenti su questo manuale