
94 KORALL 38.
nem tartalmaznak utalást kelet-európai provinciákra, az Albinus-nak tulajdoní-
tott munka már beszámol amagyar és horvát pápai tartományokról.
13
A kalocsai érsekség megjelenése miatt 1135-nél későbbre datált lista elem-
zésében Louis Duchesne rámutat aLiber provincialis horvát tartományokra
vonatkozó szakaszának réteges szerkezetére. AzAdrián túli területek két külön
felsorolásban találhatók: először amagyar királyságot követő Salona szakasz-
ban, másodszor pedig az Aquilea tartomány után következő két részben, Ystria
supra mare (ide tartozik Grado, Zadar és Split) és Sclavonia (Dubrovnik) alcí-
mek alatt. Afelsorolás nyilvánvalóan nem fedi akorabeli helyzetet.
14
A7. szá-
zadban elpusztult Salona tulajdonképpen arómai Dalmácia provincia fővárosa
volt, amelynek helyét apápai lista készítésének idején már aszinte azonos helyen
épült Spalato (Split) vette át mint püspöki székhely. A12. századi szerző azon-
ban mind Salona, mind Spalato alá sorol különböző tengermelléki városokat,
amelyek későbbi tartománylistákban más-más érsekség alá vándorolnak.
15
Ennek
akorai tartománylistának Angliában nincs ismert másolata. Akövetkezőkben azt
akésőbbi verziót vizsgáljuk meg, amely eljutott aszigetországba.
A 13. századi Liber provincialis egy bolognai kéziratban található,
16
amelyet
Michael Tangl 1230 körülire datál.
17
Ennek adokumentumnak számos verziója
maradt fenn Angliában leginkább a13–14. századból, és másolatai változatos
helyeken és formában bukkannak fel az ország könyvtáraiban. Valószínűsíthető,
hogy az ilyen jellegű iratok átmeneti természete miatt sok példány elpusztult,
így az Angliában készült másolatok eredetije és sztemmája gyakorlatilag rekon-
struálhatatlan. Atartománylisták számából, változatos földrajzi eredetéből és
szövegkörnyezetéből egyrészt az következik, hogy ugyanaz alista az egyes kézira-
13
Horvátország 1102 után vált amagyar perszonálunió részévé, és Könyves Kálmán király címében
fordul először elő amagyar korona szerves részeként. A13. század során atengermelléki területek
birtoklása fontos része volt amagyar királyi bel- és külpolitikának, amelyet közvetetten apápaság
és császárság szembenállása is befolyásolt. Amikor III. Béla király 1196-ban meghalt, trónját az
addig horvát és dalmát báni területeket kormányzó, atal Imre herceg örökölte. Fiatalabb test-
vére, András azonban királlyá koronázásáig fegyveres erőkkel és karizmatikus belpolitikával igye-
kezett bátyjától (változó szerencsével) átvenni ahercegség irányítását. Amagyar fennhatóság alatt
álló Zára (Zadar) városa mindig is avelencei kereskedelmi érdekek középpontjában állt. András az
1229. és 1233. években megalapította aszerémi és boszniai püspökséget. Engel 1990: 212.
14
Bár akkorra avelenceiek támadásai miatt abelgrádi püspökséget Sardonikiba (Scardonia)
helyezték át, egymásutániságukat alista nem részletezi, és két külön székhelyként tünteti fel
őket. Nem található akésőbbiekben Tunensis vagy Tiniensis néven megjelenő, 11. századi ala-
pítású Knin, ellenben akéső antik Siscia városa, amely addigra már azágrábi püspökség részévé
vált, még külön említést kap. Duchesne 1904: 117.
15
Louis Duchesne kimutatta, hogy aSalona alá sorolt városok három különböző kronológiai
síkot (késő-római, bizánci és szláv) fednek le, és erős átfedésben vannak az Ystria supra mare és
aSclavonia fejezetek felsorolásával. Duchesne 1904: 117.
16
Bologna, Colegio de España, MS275.
17
Tangl 1894: LXII, 1. Elképzelhető, hogy Joseph A.Weidenbach kiadása egy másik 13. századi
tartománylistán alapszik, aszerző azonban nem adja meg akézirat pontos adatait, így nem azo-
nosítható, hogy volt-e esetleg egy, abolognainál autentikusabb kézirat. Weidenbach (Hrsg.)
1855: 264–284.
Commenti su questo manuale