
Körmendi Tamás • A magyarság ábrázolása a nyugat-európai elbeszélõ forrásokban… 31
A POGÁNY MAGYARSÁG ÁBRÁZOLÁSA
Először azt igyekszünk megvizsgálni, hogy anyugati történetírásban milyen
képzettársítások kötődtek amagyar néphez annak keresztény hitre térése előtt,
vagyis hogyan láttatják, és mely jelzőkkel írják le amagyarokat az első ezred-
forduló előtt alatin kereszténység területén keletkezett kútfők.
3
Ezt követően
konkrét példákkal és párhuzamokkal próbálunk érvelni amellett, hogy aforrá-
sainkból kibontakozó kép legtöbb eleme aközépkori nyugat-európai historiográ-
ában évszázadokon keresztül kimutatható, alegtöbb nomád népre automatiku-
san alkalmazott – és ennél fogva meglehetősen semmitmondó – közhely.
A magyarság megnevezésére avizsgálat alá vont nyugati források rendszerint
aHungarus/Ungarus szót (illetve ennek valamilyen továbbképzett vagy torzult for-
máját) alkalmazzák; ritkábban az avarokkal azonosítják őket, egy szerzőnk pedig
aTurcus (turk) népnévvel utal rájuk.
4
A„magyaroknak nevezett avarok” kifeje-
zést – vagy ezzel egyenértékű fordulatot – a9. századi Fuldai Évkönyvben, illetve
a10. századi szász történetírónál, Widukindnál találunk.
5
Akét nép azonosságá-
nak tételét részben lovas-nomád életmódjuk hasonlósága sugallhatta, részben pedig
az atény, hogy amagyarok Kárpát-medencei szállásterülete nagyjából egybeesett
azzal aterritóriummal, amelyet korábban az avarok tartottak megszállva.
6
Párhu-
zamként kínálkozik, hogy a7–8. században anyugati kútfők az avarokat pedig
éppenséggel ahunokkal vélték azonosnak
7
– valószínűleg hasonló megfontolásból.
Azugyancsak a9–10. század fordulóján alkotó Regino prümi apát viszont egyér-
telműen megkülönbözteti egymástól az avar és amagyar népet, amennyiben arról
ír, hogy amagyarok Szkítiából előjövet először „apannonok és az avarok pusztáin
kóboroltak”.
8
Ami amagyarság „turk” elnevezését illeti, ez anyugati forrásanyag-
ban ismereteink szerint kizárólag a10. századi itáliai történetírónál, Liudprandnál
3
Forrásbázisunk eseménytörténeti szempontú elemzésére lásd Kristó 1980: 229–308; Göcken-
jan 1996; Makk 1996: 7–42; Szovák 1996; Veszprémy 1996, 2005.
4
Amagyarság megnevezéséről akorszak nyugati forrásanyagában részletesebben lásd Hóman
2003 [1917]; Róna-Tas 1996: 217–221; Makk 1998.
5
Annales Fuldenses: MGH Script. rer. Germ. VII. 125–126, 129, 134; Cat. font. I.316. sz.;
HKÍF 190, 192 (Géczi Lajos ford.). Widukindi monachi Corbeiensis Res gestae Saxonicae: MGH
Script. rer. Germ. LX. 28, 56; Cat. font. III. 5169. sz.; HKÍF 220, 221 (Almási Tibor ford.).
Itt és a továbbiakban az idézett forrásszövegeknek csupán egyetlen, lehetőleg kritikai kiadására,
továbbá a Gombos-féle (Cat. font.) szöveggyűjteménybeli közlésére, valamint az általam ismert
legjobb magyar fordításra hivatkozom.
6
Kulcsár 1987–1988: 527, 533–534.
7
Alegkorábbi ilyen adatot a636-ban elhunyt Sevillai Izidor Etymologiae című munkájában talál-
hatjuk, alegkésőbbi pedig az Annales regni Francorum 805-i bejegyzésében szerepel; de hunok-
nak nevezi az avarokat például Gregorius Turonensis (Tours-i Gergely) és Paulus Diaconus is
(Szádeczky-Kardoss 1998: 19, 25, 31–34, 110–111, 145, 148–149, 307). Windukind pedig
éppen amagyarok és az avarok azonosítása kapcsán írja, hogy „az avarok pedig – néhányan úgy
vélik – ahunok maradékai” (MGH Script. rer. Germ. LX. 28).
8
Reginonis abbatis Prumiensis Chronicon: MGH Script. rer. Germ. L.131–132; Cat. font. III.
4372. sz.; HKÍF 195, 198 (Kordé Zoltán ford.).
Commenti su questo manuale