
50 KORALL 38.
volt, ami jelen esetben az 1526. esztendő, mivel általában ezt tekintik aközépkori
magyar királyság végpontjának. Atérbeli szűkítés következménye pedig az, hogy
csak aközépkori „Németország”,
19
illetve Svájc területén keletkezett írásműveket
vizsgáltam. Atörténelmi Magyarország területén keletkezett német nyelvű histo-
riográ ai források ugyanakkor nem képezik avizsgálat részét.
20
Az elemzett szövegek kiválasztása két kritérium alapján történt: egyrészt
anépnyelv (Volkssprache) használata, másrészt tartalmi szempontok szerint,
vagyis hogy aforrások tartalmaznak-e valamilyen információt amagyarokról.
21
Anép nyelvén íródott szövegek vizsgálatának fontossága elsősorban abban
mutatkozik meg, hogy azok, alaikusok köréből származó krónikásoknak,
mecénásoknak vagy megbízóknak köszönhetően, több olyan információt tar-
talmaz(hat)nak, amelyeket alatin nyelvű szövegek – avalóság ábrázolására való
törekvés elvei miatt – szinte teljesen elimináltak.
22
Afent említett kritériumok-
nak megfelelően az első forrásunk egy 12. század közepe táján, Regensburgban
keletkezett Császárkrónika (Kchr), míg az utolsó forrás esetében aválasztás az
1534-ből, Hans von Haug tollából származó Der Hungern Chronica-ra
23
esett.
A német nyelvű krónikaszövegekbe beágyazódott magyarságkép rekonstruá-
lásához nemcsak az úgynevezett imagotíp elemek és imagotípiák feltárása járul
hozzá, hanem az is, hogy aforrásszövegek mely középkori német nyelvű terüle-
teken keletkeztek, hiszen aforrások földrajzi „hatótávolságában” az egyes népek
közti kapcsolatok intenzitása, és az információáramlás nyomai rajzolódhatnak
ki. Összességében azt mondhatjuk, hogy aforrásszövegek földrajzi megoszlása
aközépkori területekre vetítve meglehetősen sporadikus, ám kitűnik néhány
olyan terület, amelyhez több, magyarokkal kapcsolatos információkat tartalmazó
szöveg is kapcsolható.
Az egyik ilyen fő vonzáskörzet Bécs, valamint Stájerország és Karintia. Abécsi
krónikairodalmon belül amagát apolgári felső réteghez számító Jans Enikel
(1230/1240 k.–1302 k.)
24
Világkrónikája (Weltchronik) avilág teremtésétől az
19
Aközépkori „Németország”, ugyanúgy mint minden más ország ebben az időszakban az erő-
viszonyoknak megfelelően állandóan átalakuló képződmény volt. Lásd erre mindenekelőtt
omas 1992.
20
Összefoglalóan Lőkös 2005: 5–20.
21
Akorpusz összeállításához Gombos Albin Ferenc (Gombos 1937–1938) és August Potthast
(Potthast 1862; Uő. 1962–2003) munkáit használtam. Azelemzés elkészítéséhez az utóbbit az
1962-ben indult új kiadásnak a2003-ban megjelent (N–P) kötetéig tudtam gyelembe venni.
22
Avalóság ábrázolására való törekvés problematikájával Vizkelety András foglalkozott behatóbban
anyelv (latin versus anyanyelv) és aforma használatára (próza versus kötött beszéd) vonatkozóan.
(Vizkelety 1990.) Hubert Herkommer pedig számos olyan példát hoz apróza és akötött beszéd
viszonyára, melyek szerint aprózában írt szövegek már önmagukban is az igazságot, míg avers-
formába foglaltak inkább ahazugságot implikálják. (Herkommer 1972: 213–224.)
23
AHans von Haug-féle HHzF krónikát 1534-ben, majd 1536-ban is kiadták. Mindkét kiadás-
ból számos példányt őriznek még ma is avilág könyvtárai. Lásd még a 36. jegyzetet.
24
A13. századi Bécsben ugyan kimutatható aJans-féle nemzetség, egyik tagja sem azonosítható
azonban egyértelműen akrónikaíróval.
Commenti su questo manuale