
Csukovits Enikõ • Források, mûfajok, lehetõségek: A középkori Magyarország-kép elemei 19
Caius Plinius Secundus munkássága az augustusi aranykor utáni időszakra
esett, Historia naturalis-a, vagyis Természettörténete az 1. században készült. Pli-
nius jelentős tisztségeket töltött be, magas rangú katonaként aharcmezőt is meg-
járta, így atudománnyal csak kevés szabadidejében foglalkozhatott. Élete főmű-
vét, aHistoria naturalis-t mintegy két évtizedes, megfeszített munkával állította
össze; a36 kötetes enciklopédikus munkában, amely atermészettudományok első
teljes körű összefoglalása, négy kötetet szentelt aföldrajzi ismereteknek.
57
Ptole-
maiosz Klaudiosz, ahellenisztikus kor görög természettudományának talán legki-
emelkedőbb képviselője, aki csillagászként, matematikusként és földrajztudósként
egyaránt maradandót alkotott, egy évszázaddal később fejtette ki tudományos
működését. Nyolc könyvből álló műve, amely latin fordításban Geographia címen
vált ismertté, három részből áll: az első általános elméleti fejtegetéseket tartalmaz,
amásodik rész az ókorban ismert világ leírásával foglalkozik: mintegy 8100 neve-
zetes földrajzi hely (városok, folyók, hegyek stb.) szélességi és hosszúsági adatait
tartalmazza. Aharmadik rész amű mellékleteként rajzolt térképekhez ad szöveges
magyarázatokat.
58
Ama már hírből sem igazán ismert Caius Iulius Solinus Collec-
tanea rerum memorabilium, azaz Tudnivaló dolgok gyűjteménye című összeállítása
a3. században született. Eredetisége messze elmaradt atöbbi említett szerzőké-
től, mégis nagy népszerűségre tett szert. Aszámos érdekes leírást tartalmazó mű
tulajdonképpen egy szórakoztató igénnyel készült kompiláció, elsősorban Plinius
munkájának kivonatolása, kommentálása, kiegészítése.
59
Az antikvitás ismeretanyagának átörökítésében jelentős közvetítő szerepet ját-
szott az Aeneas Sylvius felsorolásában utolsóként említett Sevillai Szent Izidor;
aközépkori olvasók jelentős része csupán az őátdolgozásában találkozott aklasz-
szikusokból leszűrhető tudással. Izidor, aki 599-től (vagy 600-tól) haláláig, 636-ig
viselte asevillai püspöki címet, kora egyik legtermékenyebb és legjelentősebb szer-
zője volt, évszázadokon át megingathatatlan tekintélyét azonban Etymologiae című,
enciklopédikus munkájának köszönhette.
60
Húsz könyvből álló művében igyeke-
zett áttekinteni akorabeli tudományos ismeretek minden ágát. Aföldrajzi tudni-
valókat a 13–14. könyv tartalmazza.
Elsősorban atrecento itáliai humanistáié az érdem, hogy az ókor klasz-
szikus geográ ai munkáit újra a gyelem előterébe állították, sugyancsak ők
voltak azok is, akik ráébredtek aszövegek és asaját koruk tapasztalati tudása
közti ellentmondásokra.
61
Afelismerést némi fáziskéséssel követték atettek:
57
Váczy (vál.) 1973: 42. Alegjelentősebb kiadások közül lásd Beaujeu – Ernout (ed.) 1947–
1985; Barchiesi – Frugoni – Ranucci 1982–1988; König – Winkler (Hrsg.) 1974–1999.
58
Azáltalam használt kiadás: Ptolemaeus 1490.
59
Mommsen 1999 [1895].
60
Lindsay (ed.) 1911.
61
Akérdést áttekinti Bouloux 2002. Ptolemaiosz Geográ ájának újrafelfedezését – mind ageog-
rá a, mind akartográ a művelésében – már akortársak is új korszak nyitányának tekintet-
ték. Azelfeledett kézirat a14. század végén Konstantinápolyból került Európába, 1406 táján
elkészült aszöveg első latin fordítása, és aGeográ a akor lehetőségeihez képest nagy gyorsaság-
gal ismertté vált az egész kontinensen.
Commenti su questo manuale