
Körmendi Tamás • A magyarság ábrázolása a nyugat-európai elbeszélõ forrásokban… 37
„már acsata első összecsapásában Istennek oly nagy kegyében részesültek akeresz-
tények, hogy alegyilkoltak és aDunába fulladtak között 1200 megölt pogány talál-
tatott; akeresztények között alig találtak egyetlen hadi felszerelésben megöltet is.”
36
A támadókon szükségszerűen beteljesedő isteni bosszút hangsúlyozza 1072–
1075/1076 között készített, ahamburgi egyház történetéről szóló munkájában
Brémai Ádám is, aki szerint 915-ben
„még akereszteket is megcsonkították és gúnyuk tárgyává tették apogányok. […]
Azonban aharagvó Isten, akinek akínszenvedését csúfolták meg itt, nem hagyta,
hogy ahitetlenek bosszulatlanul távozzanak.”
37
A pogány támadók és amegtámadott keresztény világ szembeállítását
aközépkori nyugat-európai történetírás természetesen nem amagyarokról szólva
alkalmazta először, és még csak nem is utoljára – sőt ezúttal még csak azt sem
mondhatjuk, hogy markánsan akelet-európai nomádokra alkalmazott toposz-
ról lenne szó. Csak néhány kiragadott példán szemléltetve ajelenséget: Sevil-
lai Izidornak agót, avandál és aszvév királyok történetét tárgyaló munkájá-
ban akereszténység ellenségeiként mindenekelőtt agótok szerepelnek,
38
aFrank
Birodalmi Évkönyvben az avarok,
39
aFuldai Évkönyvben pedig – amagyarokon
kívül – anormannok.
40
A fentiekben arra már láthattunk példát, hogy akelet-európai sztyeppéről
érkező nomádokra hogyan vetülhettek rá adott esetben évszázadokkal korábbi,
más népekkel kapcsolatban megfogalmazott közhelyek. Ennek analógiájára talán
nem ok nélkül feltételezzük, hogy akútfőinkben akereszténység ellenségeiként
szereplő pogányok ábrázolásának, és az ellenük vívott küzdelemnek talán szin-
tén lehetnek olyan közhelyszerű motívumai, amelyek több néppel kapcsolatban
ismétlődnek. Esetünkben ilyenek lehetnek például forrásszövegeink azon meg-
jegyzései, amelyek szerint amagyarok jelentik akereszténységet sújtó „ősi vesze-
delmet”, illetve hogy „sem anemet, sem akort nem kímélik”.
41
A szakirodalom
azonban ezek részletesebb feltárásával sajnos még adós.
Az évszázados közhelyek használatát egyfelől legkönnyebben azzal magyaráz-
hatjuk, hogy atámadók és amegtámadottak között érdemi információcsere nem
zajlott, sígy vizsgált kútfőink szerzői bajosan alkothattak volna egyedi voná-
sokkal megrajzolt portrét amagyarságról. Másfelől viszont arra vonatkozólag,
hogy anyugati kereszténység területén alkotó szerzők gondolkodásába mennyire
36
MGH Script. rer. Germ. VII. 134; HKÍF 193 (Géczi Lajos ford.).
37
Adami Bremensis Gesta Hammaburgensis ecclesiae episcopum: MGH Script. rer. Germ. II. 54;
Cat. font. I.59. sz.; HKÍF 258 (Almási Tibor ford.).
38
PLLXXXIII. 24.
39
Szádeczky-Kardoss 1998: 274.
40
MGH Script. rer. Germ. VII. 101.
41
Például: Folcuini abbatis Lobiensis Chronicon: MGH SSIV. 66; HKÍF 229 (Kordé Zoltán
ford.). Casus S.Galli: MGH SSII. 106; HKÍF 248 (Dér Terézia – Sz. Galántai Erzsébet ford.).
Commenti su questo manuale