
58 KORALL 38.
Bár az egyes szövegtípusokon belül ritkán állapíthatunk meg pontosan körül-
határolható koncepciót, egy vezérelv mégis kikristályosodik. Eszerint aközépkori
krónikaszerzők igen nagy súlyt fektetnek ajó és rossz cselekedetek, ajó és rossz
(guote unt ubele) uralkodók ábrázolására, amondanivalót legtöbbször arra kihe-
gyezve, hogy az adott uralkodó jó bíróként (guote richtære) tölti-e be az általa viselt
tisztet.
56
Ugyanakkor a„keresztény” és „pogány”, valamint a„jó” és „rossz” oppozí-
ciók közé nem tehetünk egyenlőségjelet, hiszen legyen az adott személy keresztény
vagy pogány, római vagy „német”, bajor vagy sváb, szász vagy magyar, császár vagy
pápa, király vagy herceg, püspök vagy apát, polgármester vagy tanácsadó, egyaránt
állhat ajó ideáljának oldalán, de éppúgy véthet is ellene.
57
AZ IMAGOLÓGIAI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEIRÕL
A tanulmány alapvető célja az, hogy afentebb vázolt krónikairodalomban
olvasható információk alapján akét nép érintkezéséből fakadóan amagyarok-
ról alkotott képet, annak megjelenési formáit feltárja. Akidolgozás alapjául
az imagológia módszere szolgál, melynek központi vizsgálati tárgyát Manfred
S.Fischer akövetkezőképp fogalmazta meg: az imagológia tárgyát olyan nem-
zetekre/népekre, azok kulturális és szellemi teljesítményére vonatkoztatott képek
(Images) alkotják, amelyek az általános érvény igényével összességében anem-
zetek/népek tipizálásának lehetőségét hordozzák magukban,
58
vagyis feltárha-
tók bizonyos imagotíp elemek (imagotype Elemente).
59
Ezen elvek alapján került
sor amagyarokra vonatkozó – aszövegekben vagy explicit kifejezésre jutó, vagy
implicit jelenlévő – imagotíp elemek kigyűjtésére, majd az imagológiai vizsgálat
leíró munkafázisaként azok rendszerezésére, és tematikus feldolgozására.
A forrásszövegek alapján anémet nyelvű népek és amagyarok érintkezésé-
nek több csoportját különböztethetjük meg: így például aháborús kon iktuso-
kat, amelyekben amagyarok vagy az ellenséghez tartoztak, vagy szövetségesként
működtek közre. Kiemelhetjük egyrészt azokat akeresztes hadjáratokat, melyek
során aSzentföldre tartó különböző keresztes seregek aMagyar Királyság terüle-
tén vonultak át, sahol számos kon iktus előidézői lettek, másrészt azokat ahad-
járatokat, amelyekben maguk amagyarok is részt vettek. Újabb csoportot képez-
hetnek azok aszituációk, amikor követek küldésére és fogadására, tárgyalások
lefolytatására került sor. Külön kategorizálhatók akülönféle szertartások, mint
például akoronázások vagy az esküvők, és hozzájuk kapcsolódóan az azokat meg-
56
Ajog megtartása és megóvása az uralkodók legfőbb kötelessége, smint ilyen, ez akitétel gyak-
ran szerepel aközépkori koronázási ordókban. Ebből következően aközépkori szövegekben
a„bíró” (richtære) bevett terminus az „uralkodó” szó használata helyett.
57
Ennek fényében akrónikások pogány császárokat is illethetnek alegmegtisztelőbb attribútu-
mokkal, például aKchr-ban Traianus-t. Kchr 6083–6090.
58
Fischer 1981: 20.
59
Akomparatisztika elveihez és fő problémaköreihez, illetve az image-kutatás kérdéscsoportjaihoz
lásd Fischer 1979; Dyserinck 1977; összefoglalóan Steins 1972; újabban Beller (Hrsg.) 2006.
Commenti su questo manuale