
KÖNYVEK • D. Szakács Anita (kiad.): 16–18. századi orvostörténeti vonatkozású végrendeletek 191
továbbá aszintén formális képzésben is részesült, vizsgázott patikusok és abábák.
Azorvosok testamentumából is kirajzolódik, hogy apatikusok mindenkor szoro-
san együttműködtek ahelyi doktorokkal, akik amegrendelt gyógykészítményekért
sokszor tetemes összegeket hagytak maguk után adósságként. Ami pedig abábákat
illeti, Sopron azon városok közé tartozott, amelyek alegkorábbi időktől kezdve
fontosnak tartották, hogy legyen legalább egy szakszerűen képzett, zetett bábájuk.
Minden bizonnyal Sopron városát sem kerülték el anem-hivatalos gyógyítók igen
népes táborába tartozó vándorgyógyítók (olejkárok, sérv- és kőmetszők, foghúzók,
szemorvoslók, stb.), akik rendszerint aheti, havi, éves vásárok színes forgatagát
gazdagították, saz itt felállított sátraikban kínálták „szolgáltatásaikat”, de kérésre
akár házhoz is mentek. Sopron egészségügyi piacának szolgáltatói között kimu-
tathatóan még a18. század végén is igen népszerűek voltak ugyanakkor ahelybéli
gyógyító „specialisták”: füvesek, javasok, csontkovácsok, női bajokat orvosló, szü-
léseket levezető képzetlen parasztbábák.
5
Ezutóbbi, már a18. századi dokumen-
tumokban is „kuruzslóknak” aposztrofált személyek mindennapjaiba, munkavég-
zésébe csak áttételes forrásokból nyerhetünk bepillantást, hiszen ők maguk nem
leveleztek, nem készítettek naplót, vagy jelentést, sa legkevésbé írtak végrendeletet.
A kötetben közölt 96 végrendelet sokoldalú kvantitatív és kvalitatív vizsgálato-
kat tesz lehetővé, és nemcsak az orvostörténet, hanem agazdaság-, amentalitás- és
atársadalomtörténet számára is fontos adalékokkal szolgál. Hosszú időtartamban,
1544 és 1787 között atársadalmi ranglétra különböző szintjein helyet foglaló gyó-
gyítók körében nyomon követhetjük atestálás jogi körülményeinek és formáinak
alakulását. Ugyanakkor plasztikus képet kaphatunk avégrendelkezők vagyoni hely-
zetéről, családi- és lakáskörülményeiről, tárgykultúrájáról, karitatív szokásairól is.
6
A végrendeletek kedvezményezetti körének vizsgálata több esetben súlyos egyéni
tragédiákra, zilált, kon iktusokkal terhelt családi kapcsolatokra világít rá. Susanna
Blix bábaasszony 1676-ban kelt testamentumában például három vérét gyakor-
latilag kizárja az öröklésből, mivel sem egészségében, sem betegségében semmiféle
hűséget vagy szeretetet nem tanúsítottak irányában, sőt az egyik vér annak idején
mindent megtett annak érdekében, hogy Susanna ne részesüljön az anyai örökség-
ből. Alegtöbb esetben atestálók alegközelebbi családtagjaikat, férjeket, feleségeket,
gyermekeket nevezik meg örökösül, atehetősebbek ugyanakkor kedvenc munka-
társaiknak, barátaiknak, esetleg atávolabbi rokonságnak is próbálnak kedvezni.
5
Conrad András és Czepecz János, Sopron város hivatalos, akadémikus orvosdoktorai 1786-ban
aHelytartótanácshoz küldött egészségügyi jelentésükben arra panaszkodtak, hogy avárosban 1785-
ben regisztrált, összesen 410 halálesetnek kevesebb mint afelénél vettek igénybe képzett gyógyí-
tót. Azemberek inkább választják aképzetlen, ám magukat kiválóan reklámozó gyógyítókat, mint
atudós doktorokat, vagy tanult sebészeket, bábákat. Erről részletesebben lásd Krász Lilla: Életképek
aszületés kultúrtörténetéből a18. századvégi Sopronban. Soproni Szemle 2004. (58.) 1. 16.
6
Avégrendelet, mint forrás használatáról újabban aközépkor vonatkozásában lásd Szende Kata-
lin: Otthon avárosban. Társadalom és anyagi kultúra aközépkori Sopronban, Pozsonyban és Eper-
jesen. Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, Budapest, 2004. Azújkor
vonatkozásában lásd Mátay Mónika: Törvényszéki játszmák. Válás Debrecenben 1793–1848.
Csokonai Kiadó, Debrecen, 2006.
Commenti su questo manuale