
Körmendi Tamás • A magyarság ábrázolása a nyugat-európai elbeszélõ forrásokban… 43
másodszor is elűzték anémet támogatást élvező uralkodót, Orseolo Pétert.
60
AzAltaichi Évkönyv ugyanezt az eseményt úgy említi, mint amikor amagyar
királytól „bizonyos hitvány emberek elragadták az országát”.
61
Berno reiche-
naui apát III. Henrikhez intézett levelében pedig egyenesen ekképp jellemzi Aba
Sámuelt, aki ellen anémet király három hadjáratot is vezetett:
„Aba, az esküszegő, ahamis, agyilkos, ahazug, […] akit az ördög […] küldött, saz
Úrfelkentjét, sőt Péterben magát az Urat gyalázta meg, urának királyságára tört rá,
felforgatta, elfoglalta, felprédálta, gyilkosságokat vitt véghez, számos bűnt követett
el, tagadta az igazságosságot, atörvény jogait megszentségtelenítette, ártatlan neme-
seket megvakított, megölt, hallatlan zsarnokságot valósított meg, úgyhogy álnoksága
ellen maga aföld kiált fel.”
62
Reichenaui és altaichi kútfőink elfogultsága persze nagyon is érthető: a11.
század derekán ugyanis mindkét bajorországi apátság anémet király kegyura-
sága alatt állt. Amikor pedig amagyar államot éppen háborús ellenségeinek
történetírói vádolják aljassággal és hitszegéssel, akkor nem nehéz aháttérben
kimutatnunk apropaganda szándékát. Az1040-es évek német kútfőinek pél-
dáján láthatjuk: az „igazságos” háborút viselő hatalom céljait és tetteit igazoló
propagandának egyik legkedveltebb retorikai eszköze aharcban szemben álló
felek ellentétes karakterének kidomborítása – egyiküket dicséretekkel halmoz-
zák el, míg másikukat szidalmakkal. Aze ajta retorikai szembeállítás azonban
nem feltétlenül szolgál politikai érdekeket: előfordul, hogy aszerző egyszerűen
az irodalmi hatást kívánja fokozni általa. Nogent-i Guibert, az 1096-i keresztes
hadjárat krónikása például egészen biztosan nem magyar megbízásra készítette
Isten tettei afrankok által című művét, mégis afentiekhez igen hasonló módon
alkalmazza az ellentétpár szónoki eszközét:
„Ezek az idegenből jöttek [Amiens-i Péter keresztesei – K.T.] féktelen őrületük-
ben bántalmazni kezdték ahelyieket, miközben amagyarok, mint keresztény
akereszténynek, nagylelkűen mindent eladásra kínáltak fel. Embereink zabolátlan
vágyaiknak engedve nem vettek tudomást jámbor vendégszeretetükről és nagylelkű-
ségükről, hanem viszonzásul haddal törtek rájuk.”
63
Amennyiben ezek után amagyar nép államalapítás utáni történetére vonat-
kozó nyugati forrásaink magyarságképének többnyire semleges, jóval ritkáb-
ban negatív beállításait igyekszünk megmagyarázni, úgy az átvizsgált forrásanyag
60
Hermanni Augiensis Chronicon: MGH SSV. 126; ÁKÍF 224.
61
Annales Altahenses maiores: MGH Script. rer. Germ. IV. 45; ÍF(1050–1116) 71 (Makk Ferenc
ford.).
62
DHA 132; ÁKÍF 152 ( oroczkay Gábor ford.).
63
Gesta Dei per francos ab auctore Guiberto abbate Novigenti: Cat. font. II. 2626. sz.; ÍF(1050–
1116) 216–217 (Veszprémy László ford.).
Commenti su questo manuale