
Radek Tünde • A középkori német nyelvû historiográfi a magyarságképérõl… 63
kiemelendő az íjászok szerepe, akik aforrások alapján alegfontosabb fegyver-
nemet képviselik, és az ezzel kapcsolatos harcmodort tekintve (ellenség közelébe
lovaglás, nyilazás, megfordulás, hátra nyilazás, az ellenséges alakulatok fellazítása,
újratámadás, ellenséges csapatok körülzárása és lenyilazása) is ahunok, tatárok,
kunok körébe sorolják amagyarokat.
84
Alóhátról történő nyilazást anyugati
ellenség „lovagiatlannak” (unritterlich) minősíti,
85
mondván, hogy amagyarok
nem vállalják fel aközelharcot, vagyis avívást. Ugyanakkor ahadviselés tekin-
tetében olyan megjegyzéseket is találunk, amelyek arról számolnak be, hogy
amagyarok ügyes katonák – „menlich” (bátrak), „hurticlich” (fürgék) és „ellent-
haft” (merészek) –, jó taktikát alkalmaznak, többször folyamodnak cselhez, és ha
amagyarok a„német” sereg oldalán harcolnak,
86
akkor még akrónikások dicsé-
retét is kiérdemlik, sez esetben mégiscsak olyan kiváló kardforgatók, mintha
franciahonban tanulták volna avívást.
87
A foglyokkal való bánásmódról akrónikások az egyes keleti népek ese té-
ben hasonlóan nyilatkoznak: ugyanúgy, ahogy ahunok, atatárok vagy akunok,
amagyarok is rabszolgaként kezelték afoglyokat.
88
Ahogyan azt az egyik króniká-
ban olvashatjuk: „[...] atöbbieket pedig foglyul ejtették, és akik a magyarokhoz
kerültek [ti. afoglyok elosztásánál], azokat kötélen vezették el, mint az
állatokat”.
89
Amagyarok akegyetlenkedések, apusztítások
90
alapján szintén
a„vad” keleti népek közé sorolandók: afosztogatást, agyújtogatást, atemplomok
lerombolását, anők megbecstelenítését tekintve teljes mértékben párhuzamba
állíthatók például amagyarokról, atatárokról, majd akésőbbi időkben atörökök-
ről szóló leírások.
91
A nyilvánvalóan avérszerződéssel összefüggésbe hozható vérivás megemlítése:
„A magyarok bevonultak német földre és feldúlták Bajorországot, Türingiát […],
abajorok aharcból vesztesen kerültek ki, erre amagyarok új erőre kaptak, majd
84
Például StRchr 25507–25512.
85
Például StRchr 25634.
86
Anémet szót itt jogosan tehetjük idézőjelbe, mert ahogy JEWchr-jának kis nyelvi tükrében
is olvashatjuk – bár ezt az egész középkorra vonatkoztathatjuk –, sokkal inkább beszélhetünk
sváb (Swâben), frank (Franken), szász (Sahsen), thüringiai (Dürgen), meißeni (Mîchsner), tiroli
(Tyro l), bajor (Beiern), karinthiai (Kerndner), stájer (Stîrer) és osztrák (Œsterrîch) identitástu-
datról. JEWchr 27396–27652.
87
Például StRchr 16244–16247; 16260–16265.
88
Lásd még például SW157,17–21.
89
JUKChr 508: „[...] die anndern wurn gevangn, und welche den Vngern zw Tail wurdn, die
wurdn an Strickhn gefuert als das Viech”.
90
Megjegyzendő, hogy akegyetlenkedés, apusztítás leírása leginkább akalandozó hadjáratokkal
kapcsolatos.
91
Például amagyarokról lásd Kchr 15925–15931; KB302; atatárokról lásd HHzF iij
r
; atörö-
kökről JUÖChr 236. Atörökökről ugyancsak hasonló leírásokat találunk a16. századi német
nyelvű röpirat-irodalomban is. Rendkívül szemléletes példája ennek az Ein Klag zu Gott über
die grausam wüterey des grausamen Turgken ob seinen viel Kriegen und obsigen című, Hans Sachs
tollából származó röpirat (Nürnberg 1532), amelyet ma Kőszegen aVárosi Múzeumban őriz-
nek (leltári szám: 56.164.1).
Commenti su questo manuale