
16 KORALL 38.
A krónikások azonban nem csupán sorsfordító történelmi események,
országos kataklizmák idején – illetve azok apropóján – írhattak amagyarokról.
AzEurópa különböző kegyhelyeire tartó magyar zarándokok,
43
uruk képviseleté-
ben eljáró, „magyaros” ruházatot viselő királyi követek, külföldön szolgálatba álló
magyar zsoldoskompániák,
44
harcba induló magyar seregek vagy seregnyi nagy-
ságú kísérettel utazó uralkodók egyaránt jó lehetőséget biztosítottak arra, hogy
távol az országtól megismerhessék, meg gyelhessék és feljegyezzék „amagyarok”
szokásait, megjelenését.
45
Ameg gyelésre és feljegyzésre különösen jó alkalmat
nyújtottak az Anjou-kor váltakozó intenzitású és hőfokú nápolyi-magyar kap-
csolatai, elsősorban ekapcsolatok sajátos „csúcspontja”, I.(Nagy) Lajos nápolyi
hadjáratainak hároméves időszaka,
46
vagy a15. század elején Zsigmond király
utazásai, amikor az uralkodó útitársaként amagyarok hadseregnyi létszámban,
de ezúttal békés céllal járták Európa útjait.
47
A magyar királysággal szomszédos, illetve aMagyarországhoz közeli orszá-
gokban nem volt szükség átvonuló magyar csapatokra-csoportokra ahhoz, hogy
akészülő történeti munkák lapjaira magyar vonatkozásokat tartalmazó monda-
tok kerüljenek. Adél-német területeken – főként Bajorországban –, Cseh- és
Morvaországban, Lengyelországban, de különösen az osztrák tartományok
területén készült elbeszélő művekbe rendszeresen, olykor szinte folyamatosan
kerültek magyar tárgyú információk, megállapítások. Természetesen aszomszéd
országok krónikairodalmát is jellemezte, hogy vészhelyzet, illetve amagyarok-
kal folytatott háborús kon iktus – amelyre aszomszédság miatt értelemszerűen
gyakrabban került sor – esetén az említések száma észrevehetően sűrűbbé vált,
ezeken aterületeken azonban békeidőben is gazdag magyar vonatkozású forrás-
1985), valamint ahadjáratnak kiemelkedően hosszú részt szentelő Jean Froissart krónikája
(Froissart (2001) tudósít. Avárnai csatáról elsők között, az 1450-es években keletkezett abur-
gundiai történetíró, Jehan de Wavrin Anglia történetéről írt krónikája. Ebben anagyszabású
kompilációban egy több mint százoldalas szöveg tudósít az 1444–1445. esztendők török elleni
harcairól, így avárnai csatáról is. Szövege Wavrin unokaöccsének, Waleran de Wavrin kapitány-
nak, aBoszporusz lezárására küldött burgundi hajóhad parancsnokának személyes beszámolója
alapján készült (Hardy /ed./ 1864–1891). Amohácsi csatáról már nyomtatott újság is tudósí-
tott: Fraknói 1876; Pukánszky 1926.
43
Csukovits 2003.
44
Azitáliai magyar zsoldosokkal több tanulmány is foglalkozott, akérdés teljes körű feldolgozá-
sára azonban máig nem került sor: Lukcsics 1931; Mályusz 1923; Mályusz 1924; legújabban
Bárány s. a. AzItáliában hadakozó német zsoldosokról aközelmúltban készült alapvető monog-
rá a több esetben is közöl amagyar zsoldosokra vonatkozó adatokat: Selzer 2001.
45
Ajelenséget természetesen Európa más népeinél is meg gyelhetjük. Így például az Itáliában
különböző okból – zarándokként, iparosként, kereskedőként stb. – megforduló németek ottani
jelenlétéről, utazásuknak akölcsönös megismerésben játszott szerepéről önálló tanulmánykötet-
ben olvasható részletes feldolgozás: Rachewiltz – Riedmann (ed.) 1997.
46
Akortárs itáliai krónikások közül különösen a renzei testvérek, akereskedői tevékenység mel-
lett írni kezdő Giovanni és Matteo Villani, illetve adél-itáliai jegyző, Domenico di Gravina írt
sokat amagyarokról. Croniche Villani (1857); Rácz 1909; Sorbelli (ed.) 1903–1909.
47
Zsigmond utazásaihoz Engel – C.Tóth 2005. Azutazások rendkívül gazdag forrásanyagát fel-
dolgozó munkák közül elsősorban Csernus 1995; Bárány 2009; arómai útra: Csukovits 1998.
Commenti su questo manuale