
47
Radek Tünde
A középkori német nyelvû historiográfi a
magyarságképérõl egy imagológiai
kutatás nyomán (1150–1534)
*
Áttekintve az utóbbi tizenöt-húsz év nemzetképpel és magyarságképpel foglal-
kozó konferenciáit, illetve atémával kapcsolatban megjelent publikációk anya-
gát, meglehetősen vegyes kép tárul elénk.
1
Megállapítható, hogy több tudomány
is foglalkozik mind az önkép, mind pedig az idegenkép ábrázolásával, illetve
annak problematikájával. Azilyen munkák száma amillecentenárium, és az
ezredforduló körüli időszakban, valamint az európai uniós csatlakozás körüli
években egyáltalán nem meglepő módon igencsak megszaporodott; ugyanakkor
anemzetkép kutatása az utóbbi évtizedekben ezzel párhuzamosan összefonódott
atársadalmi sztereotípiákkal kapcsolatos kutatásokkal.
2
A középkori historiográ a német nyelvű elbeszélő forrásainak az egyes tudo-
mányok kutatási területeit ábrázoló térképén hosszú ideig meg kellett elégedniük
aterra incognita státusszal. Ahitelesség elvét mindenekelőtt hangsúlyozó törté-
nettudomány számára ugyanis sokkal nagyobb jelentőséggel és értékkel bírtak az
okleveles források, mint atörténetírás elbeszélő forrásai. Azirodalomtudomány
pedig ahagyományos (szép)irodalom-fogalom értelmében nem találta ezeket
aszövegeket vizsgálatra érdemesnek. Újszemlélet kialakulásának csak aII. világ-
háború után lehetünk tanúi. Atörténettudományban aJohannes Spörl
3
által
még az 1930-as években megfogalmazott elvek gyakorlatba való átültetése az
1950-es években kezdett megvalósulni.
4
Utalnunk kell még itt az Annales-iskola,
illetve az azzal párhuzamosan folyó mentalitástörténeti kutatások szemléletmód-
jára és törekvéseire is.
5
*
Jelen tanulmány alapját a2005-ben megvédett, és 2008-ban megjelent doktori disszertáció
adja (Radek 2008a). Atanulmányt végigkísérő krónikacímek az editoroktól származó átvételek,
kiadatlan szövegek esetében pedig az egyes tanulmányokban megadott címekhez igazodtam,
illetve az eredeti szövegek első sorából idéztem.
1
Atéma historiográ ai áttekintésére elsősorban lásd Radek 2008a: 40–52.
2
Erre vonatkozóan az utóbbi időben lásd elsősorban Hunyady György írásait. Hunyady 1990,
1996, 1998, 2003; illetve Banaji 2003.
3
Spörl 1933.
4
Elsősorban Beuman 1950.
5
Amentalitástörténet kialakulásához, terminológiájához, bibliográ ájához lásd Dinzelbacher
(Hrsg.) 1993: XV–XXXVII; összefoglalóan Kortüm 1996: 19–24; agyakorlatba való átültetés-
hez legújabban Lundt 2009.
Korall 38. 2009. december, 47–78.
Commenti su questo manuale